Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramelosztóhálózat
TRANSZFORMÁTOROK. A nagyfeszültségű váltakozóáramú hálózat és a fogyasztók hálózata közötti kapcsolatot a transzformátorok létesítik. Ezek teszik lehetővé, hogy a nagy távolságokra nagyfeszültséggel szállított villamos energia csak az egyes fogyasztókörzetek középpontjaiban alakít- tassék át a fogyasztók által igényelt kisfeszültségű energiává, tehát azt, hogy az áramelosztás kis veszteségek és viszonylag kis befektetési költségek mellett, gazdaságosan történhessék. Ennek megfelelően a transzformátorok feladata abban áll, hogy egyrészt a 10 és 5 kV-os háromfázisú hálózatból érkező energiát alakítsák át a fogyasztók által igényelt kisfeszültségű energiává, másrészt a 3 kV-os hálózatot lássák el, végül pedig az egyfázisú 3 kV-os energiát transzformálják a fogyasztófeszültségre. Létesültek ezenkívül e transzformátorok elhelyezésére szolgáló építmények egy részében oly berendezések is, amelyek a hálózat egyes szakaszainak átkapcsolását a szükségnek megfelelően lehetővé teszik. A 10 kV-os háromfázisú transzformátorokat befogadó építmények elhelyezése, nagysága és belső berendezése mindig a szükséglethez, a várható fejlődéshez és a különböző környezeti viszonyokhoz alkalmazkodott. Elhelyezés szempontjából túlnyomó többségben azok a transzformátorok vannak, amelyek a nagyobb épületek pincéiben, esetleg földszintjén állíttattak fel külön e célra létesült helyiségekben. A város külterületein, főleg a nagyobb gyárak udvarán külön építmény szolgál befogadásukra. Ott, ahol a fogyasztók megfelelő területet, vagy helyiséget rendelkezésre bocsátani nem tudtak és ahol a transzformátor épülete városszépészeti szempontból zavaró hatású lett volna, a föld szintje alá süllyesztett állomások létesültek. Azokban a külterületi városrészekben pedig, ahol főleg kisfogyasztók részére kellett áramot szolgáltatni és ahol a földszintes családi házakban a transzformátorok részére megfelelő helyet biztosítani nem lehetett, vaslemezből készült házikókat állítottunk fel. A transzformátorok befogadására szolgáló helyiségek rendes körülmények között 640 m X 4’20 m alapméretűek és 3‘20 m magasságúak. Ha ellenben ugyanazon térben több transzformátor, vagy esetleg hálózati kapcsolóberendezés is kerül felállításra, vagy ha a helyi viszonyok e méretek pontos betartását nem teszik lehetővé, a szokásos méretek a szükségletnek megfelelően módosulnak. Elrendezés szempontjából vannak csupán feszültségváltást végző állomások és vannak olyanok, amelyekben átkapcsolóberendezés is létesült. Az előbbiekben rendszerint 2-3 cella készült a transzformátorokhoz érkező nagyfeszültségű kábelek részére, amelyek általában szakaszkésekkel csatlakoznak a gyűjtősínekhez. A helyiség fala mentén sorakozó cellák válaszfalai öntött durólapok és ugyanilyen kiképzésűek az állomás közepén a transz165. ábra. 10 kV-os transzformátorállomás elvi elrendezése. 207
