Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramelosztóhálózat
formátorállomásból, egyenáram esetén pedig leggyakrabban az egyes házi csatlakozások kábelfejeiről, ritkábban pedig az egyenáramú tápkábelekből ágaznak le. A közvilágítási kábelhálózat háromvezetékes rendszerű, átlagban 600-800 m hosszú, eredetileg egymástól független szakaszokból állott, amelyeknek átlagos terhelése 5-6 kW volt. E szakaszos hálózatnak összekötő- és vezérlőkábelek segítségével együttműködő hálózattá való átépítése a lámpák központos kapcsolásának érdekében már részben elkészült, részben folyamatban van. A közvilágítási kábelhálózat hossza 1933. év végén 240-5 km volt. A fektetendő kábelhálózat helyének megválasztásánál már a legelső időkben is kialakult az egységes gyakorlat és ennek szem előtt tartásával jelöltetnek ki, engedélyeztettek a múltban és engedélyeztetnek ma is a kábelek nyomvonalai. Kábeleinket — néhány a helyszín által megszabott kényszerítő körülménytől eltekintve — általában a gyalogjárók alá fektetjük olymódon, hogy a telekhatárhoz legközelebb eső területsávba a kisfeszültségű köz- világítási kábeleket, ettől kifelé az egyéb kisfeszültségű kábeleket, végül a gyalogjárónak az úttest félő eső részén a nagyfeszültségű kábeleket helyezzük el. Az egységes gyakorlat szerint a gyalogjárók alatt Műveink kábelein kívül csupán a távbeszélő kábelhálózat nyerhet elhelyezést, mégpedig a szélső elektromos kábel és a kocsiút felé eső szegélykő közötti szakaszon. A gázcsövek, vízcsövek, csatornacsövek, továbbá a villamos közúti járművek kábelei részére a kocsiút alatt biztosíttatott hely. A kábeleket a gyalogjárók alatt 70 cm mélységű, az útkeresztezésekben pedig a kocsiút alatt 1 m mélységű árokba fektetjük. Az árok szélessége általában 35 cm. A függőleges falú árok kiásása után a kábel alá homokágyazat készül, a már elhelyezett kábel pedig lyukacsos téglával fedetik le. A homokból és a lyukacsos téglából alakított különböző profilok rajzait a 154. sz. ábra mutatja be. Annak megakadályozására, hogy ugyanazon évben, ugyanazon helyen a különböző közművek létesítményeinek fektetése, valamint az úttesttel kapcsolatos egyéb munkák elvégzése céljából az útburkolat többször is felbontassék, évenkint kétszer egyeztetőtárgyalások tartatnak. A tárgyalásokon az összes érdekelt közhivatalok és közművek ismertetik a következő félévre vonatkozó úttestépítési, javítási, felbontási és hálózatfektetési terveiket. Ezek birtokában a főváros vezetősége arra törekszik, hogy a különböző üzemek felmerülő munkái egyidőben végeztessenek. LÉGVEZETÉKHÁLÓZAT. A fővárosnak az áramszolgáltató vállalatokkal kötött koncessziós szerződése értelmében »drótok és kábelek rendszerint csak a járdák alatt helyezhetők el«, azaz légvezetékek létesítésére a koncessziós szerződések módot nem nyújtottak. Ez a kikötés természetes is volt, minthogy abban az időben áramellátásról csak a sűrűn lakott területeken lehetett szó, ahol az akkori felfogás szerint az üzem- és életbiztonság miatt légvezeték nem volt létesíthető. Az áramszolgáltatás megindulása után azonban a Magyar Villamossági Rt. — amelynek áramelosztó rendszere nagy távolságokra menő áram vezetést is gazdaságosan tudott megoldani — arra törekedett, hogy a sűrűn lakott területektől távolabb elhelyezkedett településeket is belevonja fogyasztó körzetébe. Emellett a század első éveiben e területek lakosai is mindinkább sürgették az áramellátásba való bekapcsolásukat. Ez a bekapcsolás másként, mint légvezetékkel — amely alacsonyabb létesítési költségeinél i 200
