Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Áramszolgáltatás a magánvállalatok idején
fellépő nagyfeszültségű áramok a földbe vezettessenek és ilymódon a szigetelések átütése elkerültessék. A transzformátorokból kilépő kisfeszültségű áram a kisfeszültségű elosztóvezetékek segítségével került a fogyasztókhoz. Mint érdekességet meg kell említenünk, hogy az 1894. év végén 431 transzformátor volt üzemben összesen 827 fogyasztó ellátására, vagyis egy transzformátorra 1-92 bekapcsolt fogyasztó esett; ezzel szembeállíthatjuk az átvétel idején érvényes adatokat, amelyek szerint a transzformátorok száma 3744, a fogyasztók száma pedig 27.096 volt, azaz egy transzformátorra 7-77 fogyasztó jutott. A Magyar Villamossági Rt. teljes elosztóhálózatát az 1896. évben a 10. számú ábra tünteti fel. BUDAPESTI ÁLTALÁNOS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. 1893—1918. A Budapesti Általános Villamossági Rt. az 1893. májusában megkötött és szeptember 14-én jóváhagyott koncessziós szerződés birtokában, sőt már a jóváhagyás előtt is megkezdte az áramszolgáltatáshoz szükséges berendezések létesítését. E berendezések a szerződés kikötéseinek és a választott áramelosztási rendszernek megfelelően a következő három részre tagozódtak : a belterületen kívül fekvő áramfejlesztőtelepre, az egyes fogyasztókörzetek gócpontjában felállított átalakító altelepekre és végül az áramfejlesztőtelepet és az altelepeket összekötő tápvezetékre, valamint az altelepek- ből kiinduló elosztóhálózatra. Berzenczei-utcai áramfejlesztőtelep. A Berzenczei-utcai áramfejlesztőtelep területét a Berzenczei-utca, Tutaj-utca, Visegrádiutca és Bessenyei-utca zárta közre. Ezen a zárt négyszögön épült áramfejlesztőtelepet a 11-13. sz. ábra az 1894. év végén levő állapotában mutatja. Az első kiépítés alkalmával a kazántelep 3 db. kettős gőzterű Tischbein-kazánból állott, amelyeknek fűtőfelülete egyenként 150-5 m2, rostélyfelülete 2-28 m2 volt és óránként 1800 kg. 11 att telített gőz fejlesztésére voltak képesek 6800 kalória fűtőértékű, tehát külföldi szén használata esetén. A kazánokat az Eisele József cég szállította. A kazántelephez tartozónak tekinthetjük a telep két lokomobilját is, amelyeket a Magdeburg- Buckau-i R. Wolf-cég szállított és amelyek 7 att telített gőzt termeltek. Fűtőfelületük egyenként 80 m2, rostélyfelületük pedig 1-5 m2 volt. A géppark 2 db. hármas expanziójú, keverő sűrítővei ellátott gőzgépből állott, amelyeket a F. Schichau-cég szállított. Ezen gépek percenként kereken 110 fordulattal jártak és 10 att kezdeti nyomás mellett normálisan 400, maximálisan 500 lóerőt voltak képesek teljesíteni. A kisnyomású rész melletti tengelyvéghez kapcsolódott a kétfázisú generátor, míg a nagynyomású oldalon volt elhelyezve a gerjesztődinamó fogaskerékpár útján történő hajtása. A 2 db. kétfázisú generátort Schuckert és Társa szállította. Ezek mindegyike 1800 V feszültség mellett 300 kW teljesítménnyel bírt. A 28 pólusú gépek pólusszámuknak megfelelően 26 periódusú áramot termeltek. A generátorok az akkori viszonyoknak megfelelően jelentékeny méretekkel készültek, amennyiben a rotor külső átmérője 3 m, míg a mágnes20
