Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - 30 kV-os transzformátorállomások
Kárpát-utcai átvevőállomásba. A 30 kV-os gyüjtősínrendszeren — amely szakaszkésekkel négy részre osztható — még egy további kábel elhelyezéséhez szükséges cella van kiépítve, a későbbi időben esetleg szükségessé váló bővítésre való tekintettel pedig még egy transzformátor és csatlakozása részére van hely. A 10 kV-os gyüjtősínrendszerről 2 db. 3x120 mU2 keresztmetszetű kábel vezet a Horn Ede-utcai egyenáramú alállomásba és ugyancsak 2 db., de 3x95 vlU2 keresztmetszetű kábel a belvárosi 10 kV-os hálózat táplálására. A 10 kV-os gyiijtősinek osztatlanok és sínkapcsolóval köthetők. Róluk való további leágazások céljára két tartalékcella áll rendelkezésre. Az 5 kV-os gyüjtősinek szakaszkésekkel hat részre bonthatók és sínkapcsolóval össze is köthetők. Róluk összesen 12 db., 4x95 m/m2 keresztmetszetű kábel ágazik le a régi egyfázisú hálózat táplálására. Tartalékul két kábelcella szolgál. Különlegessége a Markó-utcai transzformátorállomásnak, hogy házi áramszükségletének ellátására az energiát az egyik szomszédos 10 kV-os transzformátorállomásból kapja. A Markó-utcai állomás a Hungária-körútihoz hasonlóan minden oldalról teljesen szabadon álló épület, de a helyszűke miatt sokkal magasabbra épült. A vezénylőtér az épület legfelső emeletén van elhelyezve, amely emeletrész az épület alapterületének csak a középső részét foglalja el. A Szentendrei-úti transzformátorállomás az aquincumi romok közvetlen közelében épült és ezért stílusában az ott levő római emlékekhez igazodik. A környezetbe való beilleszti 125. ábra. A Markó-utcai transzformátorállomás.
