Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - 30 kV-os transzformátorállomások
hálózatnak a 10 és 5 kV-os hálózatokkal való összekapcsolására is épült, másik csoportja pedig, a Káposztásmegyeri és a Phöbus újpesti telepén levő állomás lehetővé teszi, hogy egyes nagyfogyasztóink áramszükségletét a legkisebb hálózati veszteséggel, közvetlenül 30 kV-os hálózatunkról láthassuk el. Ezen transzformátorállomásokon kívül épülőfélben van a Simor-utcai állomás, amely az első csoportba tartozik. 123. ábra. Relétábla a Hungária-körúti állomásban. Legelsőnek a Hungária-körúti transzformátorállomás épült fel. Az állomás minden oldalon szabadonálló, kétemeletes épület, melynek külső képét a 124. számú ábra mutatja. Feladata az északkeleti hálózati zóna ellátása, melyhez Kőbánya. Cinkota-HÉV, Rákospalota, Zugló és az Erzsébet királyné-út vidéke, továbbá a Teréz- és Erzsébetváros 3 kV-os hálózata és a Murányi-utcai egyenáramú aiállomás tartoznak. Az állomásban 4 db. 5000 kVA teljesítményű, 30/10 kV-os, továbbá 3 db. 3000 kVA teljesítményű, 30/5 kV-os feszültségáttételű transzformátor van felállítva. Összes teljesítőképessége tehát 29.000 kVA. A transzformátorállomásba a kelenföldi telepről 3 db. 3 x 95 m/m2 keresztmetszetű, 30 kV-os kábel hozza az energiát. Belőle három ugyanilyen kábel megy el, amelyek közül az egyik a Phöbus ellátására szolgáló újpesti transzformátorállomásba vezet, a másik, amely részben tartalék, részben a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. hálózatával létesít kapcsolatot, a Kárpát-utcai átvevőállomásba, a harmadik pedig a Kazinczy-utcai állomással létesít 173
