Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Áramszolgáltatás a magánvállalatok idején
A füstgázok eltávolítására és a megfelelő huzam létesítésére 48 m magas, felül 2-5 m átmérőjű falazott kémény szolgált. A kémény mellett, a kazánház hossztengelyével párhuzamosan húzódó füstcsatornához leágazó füstjáratok útján csatlakoztak az egyes kazánok. Mint érdekességet meg kell említenünk, hogy a telep első terhelési diagrammját 1893. november 24-én vették fel, a termelt emergiát pedig ugyanez év december 15-től kezdve mérték és pedig Bláthy-féle mérővel. Ezen a napon az áramtermelés 16.475 hektowatt- óra volt. A villamos világítás gyorsan nyerte meg a közönség tetszését és az áramszükséglet rohamosan nőtt. Az áramszükséglet gyors növekedését nyomon kísérte a telep bővítése is. Már a következő, 1894-ik évben iizembehelyeztetett három további 600 lóerős gépegység, valamint 2 darab Simonis-Lanz-rendszerű és 2 darab Steinmüller-féle gőzkazán az előzőkhöz hasonló kivitelben. A fogyasztókörzet növekedésével bővíteni kellett a telep kimenő főkábeleit is éspedig egy harmadik főkábellel. Az 1895. évben egy újabb gépegység állíttatott fel a gőzoldalon az előzőkkel teljesen azonos kivitelben, az elektromos oldalon azonban nem 400, hanem 500 kW teljesítménnyel. A megnövekedett gőzszükséglet ellátására szolgált az újonnan felállított 2 darab, a már meglevőkkel egyező Simonis-Lanz-rendszerű gőzkazán. Ezek üzembehelyezése újabb kémény létesítését tette szükségessé, amely a telep első kéményével azonos kivitelben épült. Az 1896. évben a terhelés további emelkedésével kapcsolatban felállíttatott az előzővel egyező Vili. számú gőzgépegység, valamint további 2 darab Simonis-Lanz-rendszerű kazán a meglévőkhöz hasonlóan 250 m2 fűtőfelülettel. Ezen kazánoknál már érvényesült a tüzelési technikában beállott haladás, amennyiben egyrészt a tüzelés automatizálása, másrészt pedig a füstképződés csökkentése végett nem síkrostéllyal, hanem Eggenberger-féle lépcsősrostéllyal voltak ellátva. Változás állott be ezenkívül ebben az évben a telep hűtővízellátása terén is, amennyiben a telepen levő kút vízszolgáltatása a megnövekedett szükséglethez képest elégtelennek bizonyult és ezért a hűtővíz ezen időtől kezdve a Dunából vétetett a Dráva- utcában lefektetett szívócsövön keresztül. A szivattyúzást három, a kazánházban elhelyezett dugattyús aknaszivattyúpár eszközölte, amelyek mindegyike óránként 320 m3 vizet szállított a műhely és a szűrőház alatt levő, majd később az udvaron épült és egymással összekötött hidegvíztartányokba. A sűrítőszivattyúk innen szívták a kondenzációhoz szükséges vizet. A hűtőtorony ennek ellenére is megmaradt és tartalékul szolgált arra az esetre, ha a Dunából való vízvételezés bármilyen okból lehetetlenné vált volna. Az 1899. évben a hűtőtorony teljesen üzemen kívül helyeztetett. A terhelés állandó emelkedése 1903-ban szükségessé tette a telep teljesítményének további növelését, ami új gépek felállítása nélkül, olymódon történt, hogy a 600 lóerős gőzgépek nagynyomású hengereit és vezérművét új hengerekkel és Collmann-rendszerű szelepes vezérművel cserélték ki, aminek következtében azok teljesítménye 900 lóerőre emelkedett. Emellett a regulátorok oly kiképzést nyertek, hogy elállításuk kézzel történhetett és így e gépek fordulatszáma kézzel volt szabályozható. Ennek következtében a gépek párhuzamosan való .kapcsolása lényegesen egyszerűbbé vált, amennyiben elesett a gépek szinkronizálás céljából való megterhelése és a gőz mennyiségének a beeresztő- szelep által történő kézi szabályozása. Az üzembiztonság fokozása céljából a gyüjtősín két különálló részre osztatott. A két gyüjtősín mindegyikére külön-külön gépek dolgoztak. Ennek megfelelően a kimenő főkábelek is két csoportra osztva kapcsolódtak a különálló gyüjtősínekre, amiáltal két egymástól független elektromos üzem állott elő. 15
