Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

Az áramszolgáltatás története - Áramszolgáltatás a magánvállalatok idején

Lanz-rendszerű, 2 darab — az Eisele József kazángyár által gyártott—Steinmüller-rendszerű volt és egyes különleges alkatrészek kivételével hazai gyárakban készültek. A kazánok a tüzelés gazdaságosságának és egyenletességének biztosítására Maaz-rendszerű huzam- szabályozóval bírtak, a távozó füstgázok szénsavtartalmának megállapítására pedig egy Arndt-féle készülék szolgált, amely az összes kazánokhoz át volt kapcsolható.

A telepen áramtermelésre az első időben salgótarjáni és ostraui szenet használtak, külföldi szén mellett tehát magyar szenet is. A telep területére lovas kocsikban szállított

5. ábra. Részlet a kapcsolótábláról.

F Főgyüjtösín. S Segédsín. A Ampermérő. V Voltmérő. C Számláló. H,—H2 Higanykapcsolók. K Generátorkábel.

szén a telep udvarán csillékbe rakatott, ezek síneken tolattak a kazánházba és az ott elhelyezett síneken közvetlenül a kazánok elé. A salak a kazánház pinceterében csillékbe gyüjtetett, amelyeket daru emelt az udvarszintre. Innen síneken továbbíttattak a salak lerakására szolgáló helyre.

A kazánokban termelt gőz a közös, vörösrézzel forrasztott körvezetékbe került és innen ágaztak le a vezetékek az egyes gőzgépekhez. A főgőzvezetékre volt szerelve a regisztráló feszmérő a gőznyomások állandó jelzésére. Maga a gőzvezeték a kazánház és a gépház közötti fal mentén húzódott végig kezelőjárdákkal olymódon felszerelve, hogy bármelyik része könnyen volt megközelíthető.

73