Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
75. ábra. A gépház belseje. végezhetők, mert ilyen berendezéseket hazánkban még nem gyártottak — külföldön is csak keveset — és így számítások céljaira kellő hitelességű támponttal nem rendelkeztünk. Teljesítmény szempontjából turbináink a műszaki fejlődés akkori állapotához képest határturbináknak voltak tekinthetők. Készültek ugyan abban az időben nagyobb teljesítményű egységek is, azok azonban inkább nagyszabású gyakorlati kísérleteknek voltak tekinthetők, amelyekhez hasonlót a csonka ország fővárosa nem végezhetett. Amilyen nehéz volt az elvi elhatározás, ugyanolyan nehéz volt a gyakorlati megvalósítás is. E tekintetben a követendő utat az áramszolgáltatás feltétlen biztonsága jelölte ki. Az újonnan felállítandó turbinának az összes hozzátartozó berendezésekkel együtt olyannak kellett lennie, hogy minden nehézség nélkül visszatérhessünk a régi üzemre, ha az új létesítmények bármely szempontból nem válnának be. Az első nagyobb nyomású gépegység tervezésénél ennélfogva akként kellett döntenünk, hogy a nagynyomású és az addigi határokat messze túlhaladó mértékig túlhevített gőz oly előkapcsolt, külön generátort hajtó turbinában — az V. e. turbinában — találjon felhasználást, amelynek ellennyomása 14 ata körül van és fáradt gőze oly átömlővezetéken jusson az alapturbinába — az V. a. turbinába — amely vezetékbe a középnyomású kazánok főgőzvezetéke is be van kapcsolva. Az átmenet korszakában ezen elrendezés választásának az volt a célja, hogy 119
