Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
esősorokra. A két henger közül csak az első tartozik a tulajdonképeni kazánrendszerhez, a hátsó henger azonban, amely mind a gőz, mind a vízoldalon össze van kötve a mellsővel, kifejezetten Műveink kívánságára épült, mint víztárolóhenger, hogy a kazán víztérfogata, — amely térfogat ily típusú kazánoknál rendszerint csekély — a lehetőség szerint megnöveltessék és így a kazán jobban tudja követni nagyobb nyomásesés nélkül a hirtelen terhelésingadozásokat abban az esetben is, ha a közvetlen és gyors külső beavatkozás elmaradna. A hatsó hengernek az előbbi mellett fontos feladata a táplálási tér megkettőzése is, mert csak egy felső henger esetén középvízállás mellett szokásos terheléskor a táplálás szüneteltetése, vagy kimaradása esetén 2-5 perc alatt eltűnnék a víz a vízállásmutatóból és további 9 perc alatt az egész felső henger kiürülne ; a második henger ezen időket megkettőzi, tehát időt ad a személyzetnek a beavatkozásra. A tűztér hátsó fala vízzel hűtött csőrendszert rejt magában. E csőrendszer a hátsó kazánhengerbe van kapcsolva és ez teszi lehetővé, hogy a hátsó kazánhengerbe állandóan hő vezettessék be és így a benne levő víz hőfoka azonos legyen a mellső kazánhengerben levő vizével. Szükséges ez azért, hogy a hátsó kazán víztartalma a mellső kazánéval egyenértékű legyen és terhelésingadozás esetén a gőzfejlesztésben is azonnal résztvehessen. A hajtűalakú túlhevítő, amely a kazán első és második huzama között van elhelyezve, ugyanolyan fúrt gyüjtőkamrákkal bír, mint az I. éslí. sz. Schlick-Hanomag kazáné, azonban azon elhelyezésbeli különbséggel, hogy ezek a kamrák nem a kazánon kívül, hanem belül vannak felszerelve. A túlhevítőből kilépő gőz hőfokának szabályozása Jankovszky-féle gőzhőfokszabályozó útján történik, tehát ugyanolyan berendezéssel, mint amilyen utólag az előbb leírt Schlick-Hanomag kazánokba beépíttetett. A gőzhőfokszabályozó a hátsó kazánhengerbe van beépítve és így az általa a kazánhenger vízének átadott meleg is hozzájárul a kazánhengerben levő víz hőfokának ugyanolyan értékre való emeléséhez, mint amilyennel a mellső kazánhengerben levő víz bír. A tápvíz az előmelegítőből a mellső kazánhengerbe kerül, ahol tapvályú segítségével osztatik szét a kazánhenger teljes hosszában. A tápvízelőmelegítő a kazán fölött nyert elhelyezést, szerkezete azonos a szorosan vett kazánéval, azonban a forresövek a homlokfal felé emelkednek. A füstgázok a tápvízelőmelegítő után a 111. sz. kazánnál a léghevítő bádogcsöveibe kerülnek. Az innen kilépő füstgázokat a szívóventilátor a kéménybe nyomja. A levegőt a léghevítőn át, a bádogcsövek között két ventilátor szívja és az itt felmelegedett forró levegőt a rostély alá nyomja. Természetes huzat alkalmazása esetén a léghevítő a füstgázok útjából kiiktatható. A IV. sz. Babcock- Wilcox kazán hasonló irányú füstgázvezetés mellett Ljungström-léghevítővel van felszerelve. A füstgázok vezetése e kazánoknál igen kedvező, minthogy nagyjában állandóan alulról felfelé irányul, tehát az egész kazánrendszer a gázáramlás szempontjából kürtőhöz hasonlít és ezért a füstgázok áramlási ellenállása, tehát a szükséges ventilátorteljesítmény is viszonylag csekély. Ezen kazánok tüzelőberendezése is két egymás mellé helyezett szakaszos vándorrostélyból áll. A vándorrostély végén a salak tökéletes kiégetése céljából salaktorlasztó van elhelyezve. Bizonyos fokig a régi kazánokra emlékeztet a még itt is alkalmazott viszonylag hosszú gyujtóboltozat, amely a léghevítő kikapcsolása esetén a szén biztos begyújtását célozza. A kazán egész kivitelének megfelelően — ami a hátsó dobtól eltekintve egyezik a tengerészeti típussal — nem tégla, hanem könnyű vasburkolattal van körülzárva és ezért helyszükséglete csekély. no
