Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Áramszolgáltatás a magánvállalatok idején
üzemképes állapotba helyezni és ugyanakkor az elektromos áram szolgáltatását ezen egész vezetéken tényleg meg is kezdeni« tartoznak. A két szerződés kiterjedt ezenkívül minden egyéb részletre, így az áram egységárára, vezetékek fektetésére, új fogyasztók bekapcsolására, a közvilágításra, a hazai ipar védelmére stb. is. A nagy előrelátással és körültekintéssel készült szerződések tehát megadták a lehetőséget a főváros közönségének arra, hogy a technika e vívmányának áldásait élvezhesse és két évtizeden át a magánvállalkozás, az utóbbi két évtized óta pedig a főváros és Műveink tőlük telhetőleg mindent elkövettek az áramfejlesztés és elosztás korszerűsítése, a zavartalan áramszolgáltatás biztosítása és a villamosáram árának a fogyasztóközönség érdekében való megszabása terén. ÁRAMSZOLGÁLTATÁS A MAGÁNVÁLLALATOK IDEJÉN. MAGYAR VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSULAT. 1893—1914. A Magyar Villamossági Rt. 1893. április 24-én, még a koncessziós szerződés birtokbavétele előtt kezdte meg áramszolgáltató berendezésének építését, amely az áramfejlesztőtelepből és a hálózatból állott. A berendezés elkészültével az áramszolgáltatás 1893. október 20-án vette kezdetét. A berendezést létesítő vállalat a várható fogyasztás tekintetében úgyszólván a sötétben tapogatódzott, mert nem tudhatta, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan fog az elektromos világítás fővárosunkban tért hódítani, nem volt tehát biztos alapja az építendő teljesítmény meghatározására. Az áramfejlesztés céljára ebben az időben dugattyús gőzgépeket használtak, e gépek egységenkénti teljesítménye a fellépő terheléshez képest viszonylag csekély volt és hajtásukra általánosságban telített gőz szolgált. A túlhevített gőz alkalmazása és a gőzturbina ekkor még csak a kialakulás és a gyakorlati kísérletezés állapotában volt. Mindezekre tehát az eredetileg létesített áramfejlesztőtelep és elosztóhálózat, továbbá az üzembehelyezést úgyszólván azonnal követő bővítések megítélésénél tekintettel kell lennünk. Az áramszolgáltatás rendszere — amint arról már említés történt — a váltakozó áramon alapult. A központi telep az akkori viszonyokhoz képest nagyfeszültségű — 3000 V-os — egyfázisú áramot termelt, amelyet kábelek vittek szét a fogyasztás helyén létesített transzformátorokhoz. Itt a 3000 V-os nagyfeszültség a fogyasztófeszültségre — 105 V-ra — transzformáltatott le és az áram ilyen feszültséggel került a fogyasztókhoz. Váci-úti áramfejlesztőtelep. A Váci-úti telep a Váci-út, Tisza-utca, Visegrádi-utca és Dráva-utca által határolt területen létesült. A telepet 1895. évi állapotában a 2. és 3. sz. ábra szemlélteti. Az első üzemévben, az 1893. év végéig az alábbi- berendezések létesültek: A gépteremben egy 300 és két 600 effektiv lóerejű gőzgépből és generátorból álló gépegység állíttatott fel, amelyeknek fordulatszáma 170, illetve 127 5 volt percenkint. 10
