Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek

nehézség nélkül áthelyeztetett annak végére végelzáró fal gyanánt. E vasrács az épület végleges lezárásakor nem közönséges téglákkal, hanem nagyobb szigetelőképességű üreges kovaföldtéglákkal töltetett ki.

Hasonló volt a helyzet a 11. számú kazánház építése alkalmával is. Először ugyanis a kazánháznak csak az a negyede készült el, amely a VII. és Vili. számú Garbe-kazátiok elhelyezésére szolgál. Ez az épületrész a gépháznál alkalmazotthoz hasonló vasvázas tégla63. ábra. Az V. számú gépegység szerelése.

fallal volt körülkerítve és így elértük, hogy a kazánok az építkezés folyama alatt is üzemképesek voltak. E kazánház további bővítésénél az építkezés magasságát az abban felállítani szándékolt nagynyomású és nagyteljesítményű kazánok nagyobb magasságára való tekintettel két méterrel meg kellett növelni. Ezt sikerült architektonikusan úgy megoldani, hogy az épület külső megjelenésén észre nem vehető.

A hűtővíz elvezetésére három csatornát létesítettünk, amelyek közül az I. számú csatorna 1500 ’%, a II. számú 1700 niJm, a III. számú pedig — amely ipari szennyvizek elvezetésére is szolgál — 2000 mU belső átmérőjű. Az I. és II. számú csatorna betonból készült és míg az 1. számú csatornán szigetelés egyáltalában nem alkalmaztatott, addig a 11. számú bitumenmázolással láttatott el. A III. számú csatorna vasbetonból készült és háromrétegű lemez és ragacs szigeteléssel óvatott meg a keserűvizek behatásával szemben. E csatorna kiömlő feje vasbetétes beton cölöpalapozásra került és az alapozás az alámosás megakadályozása céljából kőtöltéssel védetett.

Üzemi szennyvizeink elvezetése eredetileg a Hengermalom-úti közcsatornába volt bekötve. A III. számú kazánház salakeltávolító berendezésének megépítésekor gondos97