Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
részben pedig a tető síkjában elhelyezett keretszerkezet veszi fel, amelybe a kémény és a kétoldalt levő csonkok rugózó szerkezettel vannak bekötve, hogy a füst járatok a hőfokkülönbségnek megfelelően szabadon tágulhassanak. Említésre érdemes, hogy a III. számú kazánház már megépült három kéménye közül kettő a helyszínen, teljes állványzattal, hegesztett kivitelben készült, a harmadik pedig minden külső állványozás nélkül, szegecselve. A telep épületeinek külső és belső kiképzését úgyszólván előre meghatározták azon célok, amelyeket a telep épületei szolgálnak és azon külső, illetőleg belső behatások, amelyekkel szemben megfelelő ellenállóképességgel kell rendelkezniük. Az épületek kőlábazattal és nyers falazati modorban kivitelezett homlokzattal bírnak, amelyen aránylag kevés a kőporos vakolat. A szabadon végződő falfelületek kemény mészkő fedkövekkel vannak ellátva. E drága homlokzati anyagoknak felhasználását az teszi indokolttá, hogy a füstgázokban levő kéndioxid és kén- trioxid a levegő nedvesség tartalma folytán a vakolatban levő mészvegyületekkel reakcióba lép és azt megrongálja. A felhasznált burkoló anyagok savállóságára ezért különös gondot kellett fordítanunk. Mivel a kőporos vakolat e szempontból nem bizonyult teljesen kifogástalannak, a 30 kV-os kapcsolóházon már nemes vakolatot alkalmaztunk, illetőleg a lehetőséghez képest nagy felületen használtuk fel a nyerstéglafalazatot, amely a felületek élénkítésére mintás kiképzést nyert. Többi épületeink külső kiképzésével való összhang megóvása végett azokhoz hasonló kivitelben készült a III. számú kazánház homlokzata is, amelynél egyúttal teljes összhangban van a Budafoki-út felé néző tégla- és kőarchitektúra a Hengermalom-utca felé néző homlokzat vasarchitektúrájával. Ugyancsak a füstgázok és a kéményekből kikerülő szállóhamu és pernye savtartalma okoz különös gondot a bádogosmunkák kivitelénél is. A kéményeken át távozó szállóhamu egy része ugyanis a tetőkön lerakódik és a csapadékvízzel a tetőzet bádogcsatornáiba kerül. Itt a víz az összegyűjtött hamuból savas vegyiileteket old ki, amelyek még horganylemez-csatornákon is korróziókat okoznak és azokat idő előtt tönkreteszik. Ezért attika csatornáinkat — amelyek a nagy terhelést elbírják — ólombéléssel láttuk el, a 111. számú kazánház építésénél pedig vörösrézbádogot használtunk. Legújabban nem rozsdásodó acéllemezekkel végzünk függő ereszcsatornáinknál kísérletet. Az épületek vasszerkezetű tetői régebbi építkezéseinknél belülről rabitzkazettákkal vannak takarva, melyek felett szigetelő légréteg, majd faborítás van és erre került a végleges lefedést jelentő műpalaburkolat. Újabb építkezéseinknél a faborítást tűzbiztonsági szempontból mellőztük és a tetőszerkezet fedésére kovaföldlapokat használtunk, amelyek alul gipszsimítással láttattak el, kívülről pedig bitumenlemezzel boríttattak. A 30 kV-os kapcsolóház mellékhajóinak fedése nem vasszerkezetű, hanem járható lapos tetőként képeztetett ki. Az épületet lezáró felülbordás vasbetonlemez gerendáira . «i —tí . mi 60. ábra. Vasoszlopok alaplemezeinek vasbetéte. 93
