Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)
382 valamelly testnek beleejlése, csőben fölemelt viznek rögtöni lebo- csálása, vagy annak hirtelen történi felszívása, a bemerített testnek kirántása által mélyedés, vagy emelkedés támasztatik, hullámzó mozgásnak, vagy egy szóval hullámzásnak mondatik. Tapasztalás utján mindenki előtt ismeretes, hogy ha a csendesen álló, és elegendő térjedtségü vízbe követ ejtünk, annak beesési helye körül azonnal több egymást fölváltó köralakú domborodások és hoinoro- dások támadnak, mellyek eredési helyüktől folytonosan tovább haladván köralakjukat ugyan megtartják, de magosságuk, és illetőleg mélységük szüntelen fogy , mig végre észrevehetlenekké nem lesznek. Minden domborodás a mellette létező homorodással együttvéve egy hullámnak neveztetik ; ha ez az eredési ponton vezetett függélyes sik által vágatni gondoltatik, szármozik a hullámalakját szemelejbe tüntető abcde hullámvonal (255. rajz), mellynek 255. rajz. a nyugvó viz’ színét jelentő mn vonalon fölül eső abc része hullámhegy, cde része pedig hullámvölgy nevet visel, a hullámhegy’ ormáról a nyugvó viz mn színére bocsátott bf merőleges a hullámhegy’ magosságát, a hullámvölgy’ legalsóbb pontjából ugyanazon vizszinre emelt dg merőleges a hullámvölgy’ mélységét, mind a kettőnek pedig összege bf-\-dg az egész hullám’ magosságát méri. Azon tér, mellyet a hullám ae irányban foglal el, hullámszélességnek, amaz pedig, melly fekmentes síkban emerre merőleges, hullámhossznak neveztetik. — A hullámzó mozgás tárgyalásában legelőször is a hullámok’ képződési és haladási módjára, azután azoknak a haladás közben előfordulni szokott módosítására fordítandjuk figyelmünket. Jegyzék. Némellykor az edények’ oldalai által korlátolt terjedlségü folyadékok’színén g'erjesztell hullámok a helyett, hogy haladásukban szétterjednének , és gyengülnének , inkább összehuzódnak és erősödnek. így a kör- alakú edényben létező higany színén az edény' oldalának megkoczczantása által eredelt hullámok az edény’ közepe felé sietvén, növekedő magossággal folytonosan kisebb átméröjüekké válnak. — Továbbá csak az álló viz’ színén gerjesztett hullámok lehetnek tökéletes köralakúak, a folyóvíz’színén létrehozottak pedig terjeszkedésük közben köralakjukat meg nem tarthatják ; mert közös középpontok a folyóvíz’ sebességével tovább haladván , attól a hnllá-
