Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)
308 gés következőkép történik: ha C pont A felé vonatik, a húr részecskéi AC-ben egymáshoz közeledni, BC- ben pedig egymástól távozni kényszeríttetnek, és igy az egész húr' hosszában létező részecskék a felső nyíl irányában mozgásba hozatnak ; ha.4C-ben összenyomult, és CjB-ben széthúzott részecskék’ rugonyossága azon fokra hág, hogy a C-ben működő erőt meggyőzheti : akkor előbbi helyzetükbe té- rendök az alsó nyíl irányában visszarohannak , de az ekkép nyert sebesség miatt természeti helyzetükben meg nem maradhatnak , hanem azontúl is folytatják mozgásukat, minélfogva BC részbenösszenyo- mulniok, AC-ben pedig széthuzódniok kell, e. i. t. A húr' részecskéi ezen sokszor ismételt ide s tova mozgásuk alatt/1-nál, és B-nél legkisebb, C-nél pedig legnagyobb kitéréseket tesznek ; ellenben A-ná\ és B-nél leginkább, C-nél legkevesebbé nyomódnak össze, vagy húzódnak szét. Ha a hosszrezgésben létező húrnak középpontja C (179. rajz) gyöngén megérintetik, ott azonnal rezgési csomó képződik, melly körül AC, és BC húrdarabok’ részecskéi a fölebb leirt módon . most egymástól, vagy egymásfelé raJZ‘ mozognak. Hasonlóképen két rez^ - ç ------gési csomó ered, ha a húr’ lioszszának y3; három, házrészére eső pont érintetik meg. 409) A hosszrezgésnek sebessége átalánosan ezen képlet ál- K rezgési mozgás minden egyes hullám' képződése alatt 2/-nyi utat tesz meg, egy hosszrezgési hullám’ képződési ideje lészen : I l a csomó nélkül rezgő húrnak, vagy két csomó közti darabjának hosszát, 2g a szabad esés’ sebesedését, K pedig azon hossznövekedést jelentvén, mellyel a húr' természetes hossza nagyobbulna, ha tulajdon súlya által feszíttetnék. Minthogy K igen csekély értékű szokott lenni, látnivaló, hogy egy hosszrezgés’ ideje igen kicsiny, s azért a hosszrezgések egymást igen sebesen követik ; mi onnét tál tétethetik ki : c‘ = V *) ; s mivel ezen sebességgel a ? = 21 V\ (140, III) (I) *) Naturlehre des A. Baumgartner 1842. Seite 267.
