Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)

267

forogható hengernek háránt szelvénye. Ezen hengerre tekerödzö kötélnek egyik végére alkalmaztassák Feró, melly a másik végéről lóggó Q terhet fölfelé huzza. Ezt fölvéve két erő van előttünk, mellyeknek egyike, t. i. P, a C támaszponttól AC távolságban, másik Q, BC távolságban működik. Ha a hengerre tekerödzö kötél tökéletes hajlékonysággal bírna, volna AC=BC; de minthogy azzal nem bir , B pontnál a henger’ fölületétől valami kis x távolsággal elhajlik, és igy lészen BC = AC-j- x. Már most ha feltesz- szük, hogy ezen erők egymással egyensúlyban vannak, áll : P : Q = AC-j-x : AC : vagy ha AC = R :

P : Q = R-\- x\- B, innen PR — Q iR-\-x) . . . (I); tehát

P> 0.

Azon erömennyiség, melylyel P fölülmúlja Q erőt, nem egyéb, mint a kötél’ merevénységéböl származott ellenállás, nevezvén azt F-nek, lesz: P= Q -j- F, melly értéket az előbbi egyenletben helyettesítvén lesz :

((? -|- F) R = Q {R -f- a;), innen

124. rajz.

(II).

Minthogy x jelenti azon kis távolságot, mellyel a kötél B pontja a hengertől elhajlik, ez pedig Coulomb által tett kísérletek szerint uj kötelekben többi befolyó körülmények’ egyenlősége mellett úgy vagyon , mint az összehasonlított kötelek’ átalméröjének négyzete, két különböző D és D' átmérőjű kötelekre, mellyeknek elhajlási távolságukat x és x' jelentsék, állni fog: x: x' = D2, D'2: innen

x1

D2 ; de — velejáró’ értéke az említett kísérletek

utján 0,2-töl 0,5-ig, a kötél’merevénységéhez képest változik, nevezvén öt n-nek, lesz: x = n.D2; mit a (II) képletbe helyettesítvén, az uj kötelek’ ellenállása lészen :

n. D2Q

F = R

(III).