Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)
228 BD húrt, lesz BEF A Ul CHBA-liez, áll tehát ezen arány: FE: BE=BH : CB ; az egész BE erőt nevezvén t’-nek , ennek FE=BG részét fj'-nek , lészen : V1 : v = BH : CB ; és innét BH V1 = V — = V sin « ; a B pont’ lemenését eszkőzlö erő’ nagysága tehát függ az emelési szöglet’ keblétől ; már pedig ez annál kisebb, minél közelebb jö B pont .4-hoz; következőleg v‘ erő folytonos ugyan, de nem állandó, és az áltaL&létesitett mozgás egyenetlenül sebesedö. — CA helyzetbe érkezett ingára v‘ erő hatni megszűnik, mert akkor sinn=o miatt V sinn is = o, de azért az inga CA helyzetben egyszerre meg nem áll, hanem tehetlenségénél fogva a kapott sebességgel azon utón tovább megy, mellyen a C ponttali összeköttése miatt mehet , és igy AD köríven fölemelkedik, és pedig egyenetlenül lassúdé mozgással; mert v‘ — vsin<x erő, melly BA íven mozgását egyenetlenül siettette, AD íven elleniránya miatt egyenetlenül késteti, mig végre D-nél meg nem állítja. 330) Ha két egyenlő inga különböző terjedtségé íveken leng, tapasztalás szerint a nagyobb íven lengő ugyanazon idő alatt kevesebb lengéseket ir le mint a másik. Ennélfogva ugyanazon egy inga is, melly egyszer nagyobb, mászor kisebb íven leng, lengéseit nem mindig egy időben végzi. Azonban ha a lengési ívek 10 fokot meg nem haladók, bár különben nem egyenlő fokuak is, a lengésidő közti különbség igen csekély, és csak több ezernyi lengések után érezhető. Mertalejtöni esés’ elméletéből tudjuk, hogy a körnek bármilly különböző nagyságú húrjait, mint lejtőket a rajtuk legördülő lest egyenlő időben futja meg (324. ő). Már pedig 10/2 foknál kisebb körívek húrjaiktól érezhetöleg nagyon keveset különböznek ; tehát azokat a rajtuk lengő inga mint lejtőket egy időben futja meg. Továbbá a fölsőbb mennyiségtan’ útmutatása szerint bebizonyítható, hogy azon ingának, melly kerékvonalban (cyclois) *) lengne, *) A kerékvonal azon AA'A" (106. rajz) görbe vonal, mellyet egy keréknek, vagy karikának MN egyenes vonalt érintő A pontja leir, ha az MN vonalon addig hengeríttetik , mig A pont ismét MN vonallal érintkezésbe jö. Fölsőbb mennyiségtan’ segítségével a kerékvonalnak e nevezetesebb tulajdonai födöztettek föl :
