Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Első rész. A testek' tulajdonságai - Harmadik szakasz. Nyugvás és mozgás általánosan

174

mellynek gyupontja F. Miként A pontból Ax irányban hagyitott test ezen hajtalékban haladhasson, megkivántatik, hogy azon T idő alatt még a hagyitási V sebességgel AEHF egyenköz AE = FH oldalát futná meg, addig a középponthozi erő által AF oldalt is bevégezze (265). Föltevén, hogy A test AF= R utat egyenletesen sebesedö mozgással futja meg, lesz az F pontig nyert sebessége

C— |/^4GR, vagy C2 = 4GR (250, XII), és innét :

G értékét az állandó erő ezen kitételéből P= 2G.M (253, XVII.) még egyszer kifejezvén lesz :

G = — ; (lásd '/)

2M

(*) és (7) egyenleteknek bal tagjaik egyenlősége miatt jobb tagjaik is egyenlők, tehát :

P C2 . f

— — — ; hőimet 2M 4 R

Az AF = R utón nyert C sebesség ezen esetben egyenlő a hagyitási V sebességgel ; ugyanis :

CT

R = — (248); innét

minthogy pedig R a gyuponton keresztülmenö rendezőnek megfelelő metszék, és mint ollyan HH‘ rendezőnél négyszer kisebb,

[Ilii

lesz : 4fí = HH1, vagy 2R = — = FH = AE= VT, mit 0,) képletben helyettesítvén, lesz C= V; minélfogva (t) képletben C2 helyett V2 tétetvén, lesz :

• • (ív).

2T2) Meghatározva lévén a kupmetszési görbe vonalok’ meg- futására szükséges középponthozi erőnek nagysága, már könnyű