Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Első rész. A testek' tulajdonságai - Harmadik szakasz. Nyugvás és mozgás általánosan
152 azaz : a mozgás nagysága nem egyéb mint erő ; ennek okáért vala- melly test mozdítására nemcsak az állatokban és más testekben rejlő erők, hanem a mozgásban létező tömegek is alkalmazhatók ; valamint ezt a czölöpverömükben, folyóvíz s szél által hajtott malmokban, ágyúból kilöketett golyókban tapasztalhatni. — Midőn tehát valamelly mozgó test más testbe ütközik, arra erő gyanánt hat; azaz tehetlenségénél fogva mozgási állapotában megmaradni ügye- kezvén, amazt Htjából elmozdítni iparkodik, és igy mindaddig mozgást közöl vele, mig a két testnek egyenlő sebessége nem leend. Ellenben az ütött test tehetlensége miatt előbbi állapotát megtartani törekedvén az ütő testre visszahat; azaz mozgását kisebbíti, s pedig épen azon mozgási nagysággal, mellyel az ütött test az ütőtől kapott. Ez történik bármelly más erővel is, mellyet az ütköző test mozgási nagysága helyett működni képzelünk. így tehát minden erőre nézve, a hatással mindenkor ellenes és egyenlő a visszahatás. 244) A 242 szám alatti (V) képletet két különböző P és p erőkre alkalmazván, lesz : P = 31V, és p =f mv ; honnét P : p = 31V: mv ; és innen P V : V P- ■ vagy 31 m h P P V V P : p — V : v P : p = 31: rn 31Y = mv, és innen V : V — m : 31 ; Hasonlóképen a (VI) képlet szerint két különböző pillanati erők értékét kifejezvén, lesz : P = ha 31 = m, lesz : 7} P P t ) MS .-—, es P = ms .- — ; es ebből T t 31S ms — — : — • innen T t __ S s ~ T ' — > t ha 31 = m, lesz :
