Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Első rész. A testek' tulajdonságai - Harmadik szakasz. Nyugvás és mozgás általánosan
147 az alája helyzeti tárgyra, minél nagyobb ACD szöglet’ kebele az ACB szöglet’ kebelénél, elannyira, hogy AC és BC rudak egy irányba jöt- tüknél a B pontra gyakorlott nyomás már hasonlithatlanúl felülmúlja a nyomó B, erő’ nagyságát. Ezen rudszerkezet közéletben künyök emeltyű név alatt ismeretes, s különösen a nyomdákban és egyéb sajtoló erömüszerekben nagy sikerrel használtaik. III. FEJEZET. A mozgásról. (Moztan = Phoronomia J. 237) A mozgás nem egyéb, mint az elfoglalt helynek változtatása. Ennek tárgyalásában különösen tekintetbe veendők : a) Az erő, melly a mozgást létesíti; az erőtanban ez már elegendöleg tárgyaltatok. ő) A mozgó testtől megfutott tér vagy út. Ezt azon vonal jelenti, mellyet a testnek tekintetbe vett egy pontja ir le, és hüvelykekben , lábokban, ölekben, vagy mérföldekben szokott ki- fejcztetni. c) A mozgás iránya. Ezt, ha a mozgó test’ útja egyenes, az utat jelentő vonal mutatja; ha pedig görbe, akkor a mozgás iránya szüntelen változik, és a görbe útnak minden pontjában az illető érintő vonal által jelentetik. d) A mozgás ideje, mellynek lefolyta alatt a mozgó test tekintetbe vett útját megteszi. Ezt másod és első perczekben, órákban és napokban szokás számítani. e) A mozgás sebessége. Ennek fogalma a megfutott térnek, és azalatt elfolyt időnek összehasonlításából születik. Minél nagyobb tért, minél kisebb idő alatt fut meg a test, annál nagyobb a sebessége. Midőn a sebesség változatlan, annak mértékéül azon út 10* 54. rajz.
