Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Römer István és Irinyi János szerepe e gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1936)
35 területein is tiltották. Nincs értelme tehát e másutt is alkalmazott tiltó rendelkezések miatt Pest városának akkori közigazgatását korholni s a város tisztviselőinek a lakók panaszára hozott, igen indokolt intézkedéseit az utókor előtt pellengére állítani. A dörzsöléssel meggyűlő foszforos gyufák gyártását, szállítását és eladását 1835 közepe táján tiltották el Németország egyes vidékein. Irinyi találmánya azonban csak 1836 végén született meg. Másfél évvel e tiltó rende.kezé- sek megjelenése után. A foszforos gyufák veszélyességének megszüntetésére vonatkozó előírások is 1835-ben -— egy évvel Irinyi találmánya előtt — jelentek meg az akkoriban mindenütt olvasott Polytechnisches Journal hasábjain. Ez egykorú hiteles forások alapján sem lehet tehát csakúgy egyszerűen azt mondani, hogy Irinyi a foszforos gyufa feltalálója. Mert, ha igaz, hogy Irinyi 1836-ban találta fel a foszforos gyufát, hogyan kerülhettek bele akkor Magyarország egykori német lapjaiba már 1835-ben a foszforos gyufa használatának eltiltásáról szóló német rendeletek s miként írhatott a Polytechnisches Journal-nak ugyancsak 1835. évfolyama a foszforos gyufák veszélytelenebb készítésmódjáról? És időbeli tévedésnek kell fennforognia a magyar gyűjteményes munkák és tankönyvek leírásában is, amikor ugyanazon a helyen írnak arról, hogy a foszforos gyújtók 1832 és 1835 között terjedtek el s azokat magyar ember, Irinyi Jáno9 találta fel. 8G Ha Irinyi 1836 végén készítette első foszforos gyufáit, aminthogy ez a történeti valóság, úgy gyújtói csak 1837-től kezdve terjedhettek el. A jó és megbízható gyujtókeverékek készítésének kérdése is már 1836 előtt foglalkoztatta a gyufagyárosokat. 1825-ben az alsóausztriai Piestingben lakó Peters Heinrich kap olyan kémiai gyújtókhoz használható gyufák készítésére kétéves szabadalmat, amelyek nem frecs- osennek szét, gyorsan és biztosan meggyúlnak, könnyen szállíthatók és gyűjtóképességüket is hosszú ideig megtartják. Gyujtókeveréke 4 rész klórkáliból, 2 rész kénbők 1 rész kandisz-cukorból és 1 rész szénporból állott.8, 1830-ban, amikor Irinyi még debreceni kisdiák lehetett, Wagner Anton bécsi polgár kap az addig gyártott gyufáknál megbízhatóbb, tökéletesebb és olcsóbban előállítható gyujtókeverékű gyufák készítéséhez szabadalmat.83 Ij. többek között Petrik Lajosnak, a budapesti állami ipái iskolában a kémia technológia tanárának cikkét a gyújtóról a Pallas és a Kévai-féle Lexikonokban. « Jahrbücher, X. Bd. Wien, 1827. 249.1. és Beschreibung der Erfindungen, etc. T. Bd. Wien, 1841. 4.0. 1. 88 Jahrbücher. XV IT. Bd. Wien, 18.52. .>44. 1
