Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Römer István és Irinyi János szerepe e gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1936)
13 előállítására szabadalmat kapott Siegel, továbbá Rómer István, a gyufaszálak gyalulásának feltalálója és Preshel. Németországban pedig majdnem ugyanabban az időben Moldenhauer és Anton Darmstadtban készítettek losz- foros gyufákat. 1835-ben Trevany Bécsben a kálium- klorátot más oxigénhordozókkal: miniummal és barnakővel helyettesítette. 1837-ben pedig Preshel azáltal, hogy a káliumklorát helyett ólomsuperoxidot vett, majd 1840- ben a gyujtókeverékekhez ólomnitrátot és ólomoxidot használt, fellendítette a gyufagyártást.20 Ullmann Encyklopadiájának ezekre az adataira támaszkodva írja meg Ilosvay Lajos dr., nyugalmazott műegyetemi tanár, a magyar kémikusok nesztora, a Természettudományi Közlöny 1931. évfolyamában Ki volt a fosz- foros gyufa feltalálója című cikkét s benne azt, hogy ez adatok alapján nem tarthatja Irinyit a foszforos gyufa feltalálójának, ellenben azt állíthatja, hogy a foszforos gyufákat Magyarországon először Irinyi kezdte a saját módszei'e szerint gyártani.21 Lássuk most még a külföldi és hazai szakirodalomnak Irinyi találmányát méltató és elismerő megállapításait. A német szakirodalomban első helyen említem Jensch Edmundnak a Zeitschrift für angewandte Chemie című folyóirat 1894. évfolyamában megjelent Der Erfinder der Phosphor-Reibzündhölzchen című cikkét, melyben arra a vitára utal, amely Ausztria-Magyarország politikai napilapjaiban abban az időben a foszforos dörzsgyujtók feltalálójának személyére vonatkozóan folyt. A vita a szakköröket is érdekelte, mert a legterjedelmesebb és legrészletesebb technológiai és lexikográfiái munkák sem adtak a feltaláló személyére vonatkozóan pontos adatokat, s hol Romért, hol Preshelt, vagy Irinyi-Jánost mondották a fr-italálónak. A valódi feltaláló neve — Jensch szerint — azért maradt ismeretlen, mert a gyufa előállításába igényt szerzett gyáros neve került forgalomba. Ezután Jensch Irinyi egyik volt bécsi diáktársának, Ludwig Károly trebini kerületi főnöknek a levelét közli, mely a feltalálás tényét a következőképpen mondja el: „1835-ben Meissner professzortól hallgattam a bécsi műegyetemen kémiát. Egyik napon a professzor azt adta elő, hogy az ólomsuperoxid (barna ólom20 Dr. Ullmann, Fritz, Professor: Encyklopädie der technischen Chemie. 2. Auf]. X. Bd. Tinte—Zündwaaren. Berlin- Wien, 1932. 856. 1. Dr. Ing. L. Metz, Berlin: Zündwaaren (Feuerzeuge). 21 i. 1. 1931. évi 63. köt. íiov. havi 21—22. sz 622. 1.
