Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
81 •egyúttal a. belföldi fémvezetékes táviró vagy távbeszélő, (képtávirat) útján közlésre is. Ebben a tekintetben a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben az ily közlés egyidejűleg történik a rádióközvetítéssel, a rádióközvetítésre adott engedély kétség esetében kiterjed a szóbanlevő közlési módokra is. A rádióközvetítés ugyanis természeténél fogva alkalmas arra, hogy mindenki számára korlátlanul hozzáférhetővé1 tegye az alkotás közlését, akinek erre műszaki lehetősége van. Ehhez képest a rádióközvetítésnek vezetékes továbbítása nem jelent többletet a rádióközvetítéshez képest, feltéve, hogy a rádióközvetítéssel egyidejűleg történt. Ebben a tekintetben nem tesz különbséget a javaslat szerint az, hogy a vezetékes továbbítás külön erre a célra berendezett vezeték útján vagy az általános telefonhálózat útján történik. Ez a különbség ugyanis a lényeg szempontjából nem jelentős. Más megítélés alá esik a rádióközvetítésnek hangszóró vagy más ily műszaki berendezés útján hallhatóvá vagy láthatóvá tétele. Amennyiben ez nem házi vagy iskolai körben történik, mindenesetre olyan értékesítési módja az alkotásnak, mely a rádióközvetítéstől elkülönül és így nem nyújt kellő alapot oly vélelemre, mintha a szerző a , rádióközvetítésre adott engedéllyel egyúttal az ily értékesítési módra is engedélyt adott volna. Világosság kedvéért kimondja a javaslat azt is, hogy épületterv megszerzője kétség esetében csak egy épület emelésére jogosult. A közvetett elsajátítás másodlagos jelentőségéből következik a javaslatnak az a kifejezett rendelkezése, hogy a szerző vagyoni érdekű jogának átruházása esetében is a szerző joga marad — más megállapodás hiányában — az alkotás közvetett elsajátításának értékesítése. Ily kifejezett rendelkezés nélkül vitás lehetne, nem terjed-e ki az átruházás a közvetett elsajátítás megengedésére is, holott kétségtelen, hogy a közvetett elsajátítás értékesítésében álló vagyoni érdek szorosan kapcsolódik a szerző szellemi érdekeihez, melyek éppen közvetett elsajátítás esetében vannak veszélynek kitéve az eredeti eltorzításának lehetősége miatt. Nagyjelentőségű szabályt alkot a javaslat 2d. §-ának utolsó bekezdése arra az esetre, ha a szerző műveinek gyűjteményes kiadásában olyan alkotását kívánja értékesíteni, melyre nézve vagyoni érdekű jogát másra ruházta. Kifejezett rendelkezés hiányában az ily alkotás értékesítése egyáltalában tilos lenne, tehát gyűjteményes kiadás keretében is el volna zárva a szerző az értékesítéstől. Ebben a tekintetben az 1875 : XXXVII. te. 524. §-a csak annyit mond ki, hogy a kiadó, ha a szerző egyes munkáinak kiadására jogot nyert, e munkák összkiadásának eszközlésére nincs feljogosítva, ha pedig a szerző munkáinak összkiadását engedi át, a kiadó nem nyer jogot arra, hogy az egyes munkákat vagy azok részeit külön kiadhassa. Nem érintik azonban a szóbanlevő rendelkezések azt a kérdést, hogy a szerző jogállása milyen ezekben az esetekben. A javaslat enyhít az általános elv szigorúságán és megengedi a gyűjteményes kiadásban való értékesítést a szerzőnek akkor, ha átruházás esetében az alkotás megjelenésének évétől számítva húsz év már eltelt. Ebben a vonatkozásban követi a javaslat a német—osztrák javaslat példáját, úgyszintén abban is, hogy a szerző erről a jogáról nem mondhat le és nem is korlátozhatja joghatályosan. A külföldi gyakorlatban felmerült vitás kérdés tisztázása végett kimondja a javaslat, hogy azt, vájjon gyüjteményes-e a kiadás, az összes körülményeknek, így különösen annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a felvett alkotások számára és jelentőségére tekintve az ily kiadás alkalmas-e a szerző egész munkásságának a feltüntetésére. Ezzel világosan ki akarja zárni a javaslat annak a lehetőségét, hogy a 24. § utolsó bekezdése alapján a szerző az alkotás átruházásából eredő jogok kijátszásával értékesítse újból az ily alkotást olyan kiadás keretében, mely csupán a szerzőnek egyes népszerűvé vált alkotásait tartalmazza, anélkül, hogy a gj-fijte- ménybe felvett alkotások a maguk összességében jellegzetes képét nyújtanák a szerző szellemi egyéniségének. • Ehhez egyfelől az kell, hogy a gyűjteménybe felvett alkotások a szerző megítélése szempontjából elég jelentősek legyenek, másfelől, hogy erre a célra mennyiségileg is kellő anyagot szolgáltassanak. Jövőbeli alkotás. A 25. §-lwz. A javaslat fenntartja az 1921 : LIV. te. 3. §-ának azt az elvét, hogy átruházásnak jövőbeli alkotásra nézve is lehet helye. Ennek az elvnek nagy a jelentősége, tekintettel -arra, hogy a szerző vagyoni érdekű jogainak érvényesítése mindinkább ily célra alakult
