Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
IL RÉSZLETES INDOKOLÁS ELSŐ FEJEZET Általtínus rendelkezések. 1. A szerző joga. Az 1. §-hoz. Az 1. § lényegében annak a meghatározásnak felel meg a szellemi alkotásra vonatkozóan, amelyet Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének javaslat 107. §-ában ad. a személyiség jogáról.. A szerző szellemi és vagyoni érdekeinek külön-külön megemlítése nem ellenkezik ezzel a meghatározással, mert ez általános jellegű és a személyiség vagyoni irányú érvényesülésére is kiterjed az ott említett korlátok között. A javaslatnak ugyanis az az álláspontja, hogy a szerzőnek mind szellemű, mind vagyoni érdekei megóvására irányuló joga benne rejlik az általános magánjogi! személyiségi jog tartalmában és; — miként a személyiségi jog általában — csak annyiban esik korlátozás alá, amennyiben törvény másképpen rendelkezik, vagy másnak jogszabályon alapuló konkrét alanyi joga áll vele szemben. A szerző szellemi érdekének megóvására irányuló jog sem valamely külön természeti jog, amely különböznék az általános magánjogi személyiségi jogtól. Amennyiben a szerzőnek ily joga a jalvaslat szerint mégis különbözik a személyiségi jognak a Magánjogi Törvénykönyv javaslatában foglalt szabályozásától, ez a különbség a szerző és a szellemi; alkotás közt levő viszony sajátos természetéből következik, mely a szerző személyiségi jogának bizonyos; tágítását kívánja, így különösen túlmegy a javaslat a Magánjogi1 Törvénykönyv javaslatának 1 Ott. §-ában foglalt azon szabályon, mely szerint a személyiség joga a fialtál után annyiban részesül védelemben, amennyiben a kegyelet megkívánja. A javaslat szerint ugyanis a szerzőt alkotására nézve megillető jog gyakorlása általában nem függ attól, hogy a szerző életben van-e. A szerzőnek arra vonatkozó akaratát ugyanis, hogy nyilvánosságra hozza-e alkotását, halála után is tiszteletben kell tartani, tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosságra hozatal sértené-e a szerző iránti) kegyeletet. Független továbbá a kegyelet szempontjából az is, hogy a szerzőt — hacsak ellenkező akaratai nem nyilvánvaló' — alkotásának többszörösítésén vagy előadása alkalmával szerzőként kell megjelölni, s hogy mindenkinek el kell ismerni, hogy az alkotást a szerző hoztai létre. Nem megy túl a javaslát a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának szóbanlévő álláspontján akkor, amikor a szerző szellemi érdeke gyanánt tünteti fel aizt is, hogy alkotását senki el ne torzíthassa és általában olymódon ne értékesíthesse, mely a szerző hírnevére hátrányos. Ennek a szellemi érdeknek megóvása ugyanis a szerző halála után a kegyelet követelménye is. Abban, hogy a szerző vagyoni érdekű joga öröklés tárgya lehet é's általában a szerző halála után is gyakorolható, nincs semmi küSönszerűség, mert a magánjog általános elvei szerint a vagyoni jogok tekintetében egyébként is ez a helyzet. Eltérés csak annyiban van, hogy a szerző vagyoni érdekű jogai a szerző halála után csak bizonyos ideig gyakorolhatók. A javaslat nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, vájjon a szerzőt alkotása tekintetében már szerzőségénél fogva illeti-e meg a szerzői jog, Vagy pedig csupán a törvényhozás ruházza fel a szerzőt egyxs jogosítványokkal alkotása tekintetében. Ennek az elméleti jellegű kérdésnek eldöntése semmiesetre sem törvényhozási feladat. A törvény- hozás feladata ezen a téren csak az, hogy gyakorlatiasan mérlegelje és kellő összhangba hozza az egyéni és társadalmi tényezők jelentőségét a szellemi alkotás létrejövetele körül. Ezt a feladatot a javaslat kellően teljesíti akkor, amikor a szerző jogának messzemenő korlátozásait állapítja meg egyfelől közvetlenül közérdekből, másfelől egyeseknek mél-
