Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)

Indokolás - I. Általános indokolás

e) Üjílás az is, hogy a javaslat 7. §-a a szerző meghatározását adja. Erre főleg azért van szükség, mert a javaslat különbséget tesz a szerző szellemi és vagyoni érdekeinek oltalma közt és az előbbit általában csak a szellemi alkotó értelmében vett — valóságos — szerzőnek juttatja, míg a vagyoni érdekű jogok gyakorlását ügy lleli alapon is lehetővé teszi. De szükséges a meghatározás azért is, mert a vagyon»' jogok átruházása esetébem is megmaradnak a szerzőnek a szellemi érdekű jogok. Ahol a javaslat a szerzőt említi, a szellemi alkotót tartja szem ellőtt, míg olyan esetekben, amikor a szerző jogának gyakorlására jogosított bármily személyre vonatkozik a rendelkezés, ez a szövegezésnek megfelelő általánosságában jut kifejezésre.

f) A római egyezménynek felel meg az az újitás hatályos szerzői jogi törvényünk szövegével szemben, hogy a javaslat 10. §-a kifejezetten rendelkezik a szerző jogvédte szellemi érdekeiről és ezeknek — a római» egyezményen túlmenő — példázó felsorolását adja.

Lényegesen eltér továbbá a javaslat a hatályos szerzői jogtól abban isi, hogy a szerző vagyont érdekű jogait nem határozza meg kimerítően a 13—löt §-okban, hanem <sak példázóan sorolja fel a legfontosabb ily jogosítványokat, híven az 1. §-ban meg>- határozott elvhez, melly a szerző személyiségének érvényesülését általában kívánja biztosítani az ott megszabott korlátok között.

g) A szerző vagyoni érdekeit példázóan felsoroló 13. § kifejezetten megemlíti az üzletszerű bérbeadást (kikölcsönzést), a 14. § pedig az alkotásnak nem fémvezetékes táviró vagy távbeszélő (rádió, képtáviró stb.) útján közlését is, melyet rádióközvetítésnek nevez. A rádióközvetítéssel egy tekintet állá esik a javaslat szerint az alkotás közlésének a belföldön különböző helyeken tartózkodó korlátlan számú egyén számára egyidejűleg, de nem ismételhetően más módon hallhatóvá vagy láthatóvá tétele is. Kifejezetten állást foglal a 14. § abban az irányban is, hogy a szerző joga alkotásának hangszóró vagy más ily műszaki berendezés útján a — bár szabad ég alatt tartott — előadás vagy bemutatás helyiségén kívül hallhatóvá vagy láthatóvá tétele, úgyszintén alkotása rádióközvetítésének hangszóró vagy más ily műszaki berendezés útján előadásra felhasználása • is.

h) Igen lényeges eltérés hatályos szerzői jogunktól, hogy a javaslat az előadás jogát nem korlátozza színpadi művekre, hanem álllalánosságban kimondja, hogy mind a szín szerű, mind a nem színszerű előadás a szerzőnek jogvédte vagyoni' érdeke. Hatályos jogunk erre vonatkozó korlátozásának ugyanis semmi elvi alapja nincs, azt a szerzői jogi tudomány eddig is kifogásolta é's az újabb külföldi jogfejlődés isi ennek a korlátozásnak kiküszöbölése fellé haliad. A javaslat az 1. §-ban kimondott alapelvhez marad hű, amikor a szerző jogává teszi a nyelvi alkotásnak keresetképpen végbemenő személyes -előadását. A nyelvi alkotások művészi értékű előadásához fűződő közérdeknek pedig azzal kíván eleget tenni a javaslat, hogy a szerzőnek erre vonatkozó vagyoni érdekű jogát a második fejezetben megfelelő korlátozások alá veti.

i) 'A 15. § a szerző vagyoni érdekű jogai tekintetében a szerzőtárssal egyenlő megítélésben részesíti azt, aki a szerzőnek csupán bíráló megjegyzésekkel, átnézéssel, a nyilvánvaló elvétének kijavításával vagy más ilymódon nyújtott segítségei, ha erre nézve a szerzővel megállapodás jött létre. Az ily közreműködés nem szoros/ értelemben vett alkotó tevékenység ugyan, azonban lehet igen értékes is és ha a szerző maga is ily megítélésben részesíti vagy éppen másként nem is juthatna hozzá, nincs ok arra, hogy a törvény megtagadja! az ily közreműködőtől azt, hogy az alkotás tekintetében — megállapodás alapján — a szerzőtársat megillető vagyoni érdekű jogokat gyakorolhasson.

j) Egyik legnagyobb fontosságú újílása a javaslatnak a szerző részesedési jogának elismerése (16. §). A francia droit de suite mintájára elismeri a javaslat a szerző jogát arra, hogy valahányszor az oly testi tárgyat, amelyen a szerző szellemi alkotása mint eredeti példányon van megrögzítve, eladják: a/ nyers vételár bizonyos hányada a szerzőt Kilét i, A szerző ily részesedés? jogát indokolttá teszi az a közismert tapasztalat, hogy különösen képzőművészeti alkotások gyakran igen későn vívják ki azt az elismerést és ennek megfelelően azt a vagyoni értéket is, amelyre belső értékességüknél vagy az ízlés megváltoztatásánál fogva igényt tarthatnak, de amely rendszerint nem a szerzőnek vagy örököseinek, hanem harmadik személteknek, előrelátó üzéreknek vagy más oly egyéneknek a javára esik, akiknek az értékemelkedésben semmi részük nincsen. Emellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyná', hogy képzőművészeti' alkotások nem ils annyira több- szörösítés útján, mint inkább eredeti példányukban tárgyai a vagyoni értékesítésnek, úgy hogy ebben a tekintetben a képzőművészek bizonyos hátrányban vannak az írói és zenei alkotások szerzőivel szemben. De nemcsak képzőművészen alkotások tekintetében