Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - I. Általános indokolás
46 lenül szellemi' vonatkozások összessége, melyeknek vagyoni jelentőségük is van az értéke- sí Illetőségnél fogva. Ez az éles megkülönböztetés nem pusztán elméleti, jelentőségű, hanem a szerzői jog gyakorlati alkalmazása szempontjából is döntő fontosságú, éppen a legnehezebben eldönthető határesetekben, amikor az kétséges, vájjon van-e helye szerzői jogi olta lomnak egyáltalában. Ilyenkor csak a szerzői jog tárgyának a törvényből is kiderülő éles elhatárolása egyél) jogvédte tárgyaktól adhatja meg p kelllő irányítást a jogalkalmazó számára. De a római egyezménynek a szerzői jogi oltalom tárgyairól adott új felsorolása — egyebek közt az előadások és beszédek kifejezett megemlítése — is kívánatossá teszi, hogy a szerzői jogi altatom tárgyának fogalma a reá vonatkozó jogszabályok nyelvében is minél teljesebb mértékben legyen függetlenítve a testi tárgy fogalmától. Nem szorul külön hangsúlyozásra, hogy ahol a javaslat — rövidség kedvéért -— az alkotás szót egymagában használja, ez alatt mindig a javaslat 2. §-ában meghatározott szellemi alkotást érti. Másik nevezetes eltérés a szóhasználat terén az, hogy a javaslat a közzététel kifejezési általában, mellőzi, kétértelműségénél fogva, amennyiben ezl a szót hol az elsőízben nyilvánosságra hozatali értelmében, hol a közönség számára, bármily módon hozzáférhetővé tétel értelmében, tehát már nyilvánosságra’ hoziolt alkotásnak újabb kiadása stb. értelmében is használják és maga az 1921 : LIV. törvénycikk is helyemkmt nem megfelelően alkalmazza, ezt a kifejezést, így p. o. a 47. § utolsó bekezdésében (V. ö: dr. Szalaj Emil: A magyar szerzői jog 38. 1.). Minthogy a nyitván osságra hozatal a szerzőnek szellemi érdekű joga és- a. javaslat rendszerében alapvető jelentőségű: ennek a fogalomnak minden kétséget eloszlató világossággal való körül határ olása elsőrendű jelentőségű feladat és ennek kíván megfelelni a javaslat akkor is, amikor a közzététel! szót általában mellőzi. Ehhez képest a javaslat rendszerében a1 nyilvánosságra hozatal az alkotásnak a szerző titiokszférájából kilépését, a közönség számára elsőízben hozzáférhetővé válását jeleníti, melynek az alkotás megjelentése csak egyik módja, amikor ugyanis az alkotás többszörösítésképpen jelentkező nagyobbszámú testi tárgy útján kerül elsősorban a nyitván osság elé1 (98. § 2. bek.). Az, hogy a szellemi alkotás a nyilvánosság elé kerüljön-e, vagy maradjon-e titokban, a szerzőnek kétségtelenül szellemi érdeke s a javaslat ezt kifejezésre is1 juttatja a 10. §-ban. A szerző vagyoni érdeke csak akkor kerülhet szóba, ha a nyilvánosságra hozatal a szerző akaratából megtörtént és csak az a kérdés, hogy az értékesítés hogyan történjék. Amennyiben erről van szó, a javaslat nem használja a nyilvánosságra hozatal kifejezést, de — az! említett okokból — nem használja a közzététel kifejezést sem, hanem abban az esetben, ha az alkotás értékesítéséinek előfeltétele egyenlő testi tárgyaknak előállítása, a javaslat a többszörösítés kifejezést, a többszörös!tések értékesítésre felhasználásának megjelöléséül pedig a félhasználás módjához képest a közszemlére tétel, az árusítás é's másféle forgalomba hozatal, úgyszintén a terjesztés kifejezést használja. Ha pedig az értékesítés nem ilyen módon, hanem személyes! vagy gélpii közléssel történik, a javasltat az előadás és a bemutatás kifejezéssel él. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egy^es értékesítési módok szigorú körülhatárolása a javaslat rendszerében nem olyan, fontos, mint eddigi szerzői jogunkban, ahol a szerző joga; csak a törvényben, meghatározott egyes értékesítési módokra szorítkozott, úgy hogy a törvény értelmezésié csupán az a contrario következtetésre korlátozódhatott. A javallat rendszerében az értékesítés egyes módjai nem miinti — kivételes — jogosítványok szerepelnek, hanem csak mint példák, s ehhez képest a, hasonszerüség alapján értelmezésnek, de különösen a törvény rendszerének egészéből és a törvény szélieméből vont következtetésnek tág tere nyílik. Így a szigorú fogalmi körülhatárolás főleg csak a szerzői jog korlátozásainak megjelölése tekintetében kíván nyelvit szempontból teljes szabatosságot, míg a szerzői jog tartalmának egyes vonatkozásai tekintetében1 a nyelvi szabatosság csak mint általános törvényszerkesztési elv jelentős, különösen annak az elvnek érvénybe jultatása érdekében, hogy ugyanannak a kifejezésnek mindig ugyanarra a fogalmi körre kell utalnia. Szakít a javaslat a hatályos szerzői jogi törvény szóhasználatával annyiban is, hogy az írói mű kifejezést nem használja. Ez ai megjelölés ugyanis nem fedi kellőképpen a fogalmat, melyre vonatkozik. Különösen a javaslat rendszerében, amely a római egyezmény 2. cikkével összhangban kifejezetten kiterjed a csupán szóval előadott és általában a le nem írt vagy testi tárgyon meg nem rögzített élőadásra is, az írói mű kifejezés használata, túlságosan szűk volna. De nem volt megfelelő az írói mű kifejezés már az 192X : E1V. törvénycikk rendszerében sem, mely szintén oltalmazta a szóbeli alkotásokat. Az írói mű kifejezés szorosan összefügg azzal az esetleges történeti szemponttal, hogy
