Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A léggömb és léghajózás
Coxwell és Gypson roszsikerü útja éjjel, 79 pompás hatású és a Yauxhallból kitűnő látvány lehetett. Időközben Vauxhallban is kigyúlt a tűzijáték s mi úgy a fénytengert a kertekben, mint a röppentyűk felszállását láttuk : egyszer-másszor egy villám világítá be az egész panorámát, de csak egy futó pillanatra. Fölöttünk az ég tiszta volt s tömérdek csillaggal elárasztva. Mi egyre magasabbra emelkedtünk, míg Gypson azt mondá nekünk, hogy 7000 lábnyi magasságban vagyunk; e pillanatban Coxwell, ki a szellentyű tartására volt kirendelve és a kötélzet abroncsán fölöttünk ült, jelenté Gypsonnak, hogy a gömb a levegő rendkívüli ritkulása miatt nagyon feszül. Ez azonnal parancsot adott a gömb biztosítása czéljából, hogy a felső szellentyün gáz bocsátassék ki. Coxwell meghúzta a zsineget s mindjárt rá oly-féle sustorgás hallszott, de nem oly erősen, mint mikor a lokomotívból a fölös gőzt ömlesztik ki ; a gömb gyorsan meglapult, felső része csappant meg. Gypson rögtön felkiáltott; «Jó ég, mi ez?» mire Coxwell azt válaszolá: «A szellentyű! Mindnyájan balálfiai vagyunk!» és e pillanatban a gömb borzalmas sebességgel indult esésnek. Társaságunk két tagja azonnal a kétségbeesés hangját hallatta ; e közben mindent kidobtunk, de semmit sem használt. A szél még mindig végig sivalgott fejünk fölött, s hogy e néhány pillanat ijedelme beteljék, a tűzijátékba kerültünk belé, mely mellettünk sistergett xigy hogy néhány kiégett röppentyű s még égő papírja a gömb kötélzete közé akadt s ott sziporkázott el. Az ég villáma szakadatlanul körülünk czikázott s egész alkotmányunk megingott, megrengett. Hogy mennyi idő telt belé esésünkbe, nem vagyok pontos megmondhatója, de legalább is volt két perez. Megmenekülésünket egyedül annak a környiilállásnak tudom be, hogy a gömb felső kötélzete nem szakadt el, s a légbijas selyem ernyőalakban tapadt hozzá s így ereszkedőtíl szolgált. Megláttuk erre London házait, melyek tetői felénk látszottak közeledni, s a következő pillanatban a mint egy tetőpárkány mellett elzúgtunk, mindannyian felkiáltánk: «Kapaszkodjunk!» Az ütődés, midőn a földet érintettük, borzasztóan erős volt, mindnyájan kiröpültünk a gondolából s beléestünk a gömb kötélzetébe s selymébe, s az előbbi úgy körül kúszált minket, hogy kezdetben meg sem mozdulhattunk, és ha a Tbemzébe esünk, odaveszünk. Azonnal nagy embertömeg gyűlt körénk, mely minket burkunkból kimentett s sok szerencsét kivánt megmentésünkhöz. Bármily csudának is tessék, komolyan egyikünk sem sérült meg: tépett ruha, meglapúlt kalap, kevés horzsolás s zúzódás, ezek voltak egy « angol mér- földnvi esésünk rósz következményei.» Amerikában természetesen szintén számos légi útat kísérlettek meg. 1859. jul. 1-jén négy amerikai: Lamountain tanár, Wise, Gayer s Hyde azzal a czéllal indultak útnak St. Louisból, bőgj" New-Yorkig a mintegy 600 óráig tartó útat a levegőben teszik meg. Gömbjük 50 méter magas s 20 méter széles volt; váltakozva jelentékeny magasságokra emelkedtek s varázsos hatásúnak ecsetelték az alattuk elterülő tájékot az éji világításban. Tulajdonképi sötétség az egész éjjel nem állt be. Még 3000 méternyi magasságból is meg tudták különböztetni a mezőséget az erdőktől. «Mi» beszéli egyik útas, «átlátszó illat egy nemén úsztunk át, melynek nem volt észrevehető teste, s mégis fényrészecskékből látszott összetettnek. E fény hatása igen sajátságos volt. A gömbnek villodzó látszatot adott, mintha tűzzel volna megtelve, melynek világossága láthatóvá tette a kötélzet minden egyes ágát, a selyem minden ránczát. » — E légi út óta többször volt egy sokkal nagyobbról szó : Amerikából az atlanti Oczeánon át Európába. De ez mindeddig nem valósult. Nadar légi útja Parisból« Nadar az ismert hirlapiró, orvos, szabadságbős, ki egy lengyel légiónak is volt vezére, a sajtó utján a párisiakat föl tudta lelkesíteni, hogy alakítsanak részvénytársulatot, mely számára előteremtse egy új léghajó építésére szükséges költséget.
