Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A léggömb és léghajózás
A léggömb története. i 73 hogy a gömböt fognák. Még maga Montgolfier is habozott ; előbb még újabb próbákat akart tenni, a tudományos akadémia által a felszállás lehetőségének megvizsgálására kiküldött bizottság pedig tartózkodott a véleményadástól. A legbátrabb is tartott az ily úttól, és XYI. Lajos király, kitől az engedelmet kérték, megtagadta azt, mond, «közönséges, az emberi társadalomból száműzött gonosztevők annak a dicsőségét, hogy ők voltak elsők, kik a levegőbe fölemelkedtek ?» Az udvar legbefolyásosabb személyeihez fordult, D’Arlande marquis támogatta kérelmét, és ez, hogy a királyt a vállalat veszedelem nélküli voltáról meggyőzze, maga is ajánlkozott a légi útra. Minden oldalról ostromoltatván, XVI. Lajos végre megadta az engedelmet s 1783 okt. 21-én ketten : Pilâtre és D’Arlande felszálltak. A gömb erős szél mellett nagy sebességgel emelkedett. Mikor a merész utazók jókora magasságra értek s több százezer néző feje fölött lengtek, kalapjukat emelték meg s az ámuló s őket féltő tömegtől búcsút vettek. A gömb egyre magasabbra szállt, nem sokára egyik alakot sem lehetett fölismerni, s a figyelőknek maga a gömb is kisebb-kisebbnek tűnt föl. A Szajna mentén a hattyuszigetig ment, itt áthaladt a folyón s Páris fölött vonult át, még pedig oly magasságban, hogy a legkisebb uczából is látni lehetett. A Notre-Dame egyház tornyai nézőkkel voltak ellepve. Mikor a gömb egyenes vonalban köztük s a nap közt állt, amazokat rövid időre beárnyékolta. A léggömb uj, sajátságos napfogyatkozást hozott létre. Most igen magasra emelkedtek, mely a szerint növekedett vagy csökkent, a mint a tüzet szították vagy nem. Már elhagyták volt az invalidusok palotáját, a katona iskolát, mikor D’Arlande felkiáltott «Elég volt, gyerünk a földre!» A tüzet többet nem élesztették, a gömb lassankint leereszkedett s 25 perez után mintegy IV 2 mérföld- nyire La Muettetől lebocsátkoztak. D’Arlande azonnal lovon termett s visszaszá- guldott a felszállóhelyen még mindig egybegyülten bámuló közönséghez. Tiz perez alatt becsomózták a gömböt, szekérre rakták s a városba szállíták a merész Pilâtre kíséretében. A nézők közt ott volt a hírneves Benjámin Franklin, ki tanúja akart lenni az emberi szellem uj hódításának. Kérdék, mit tart ez uj találmányról, de ő vigyázatosan kerülte a határozott nyilatkozást. «Uj szülött gyermek !» mondá. Rövid időn Páris egy második légi utazás látványában gyönyörködhetett, melyet Charles s Robert hydrogénnel töltött s közadakozás utján készült gömbben fizikai vizsgálatok czéljából, igy hirdették, hajtottak végre. Ez már nem volt nyaka- törő vállalat mint az első ; a szellemes Charles mindenről gondoskodott, mindazt egyszerre találta fel, mit még ma is a léghajó kellékének ismerünk : a szellentyüt, a gondolát kötélhálóstul, a sulyasztékot, a rugalmas gummival bevont szötteményt, a horgonyt, a légsúlymérőt magasságok mérésére stb. Egy hónap elég volt mind e készülékek kieszelésére s elkészítésére; 1783 decz. 1-e volt a kísérletre kitűzve. Páris fele népe a Tuileriák köré tolongott, a hol a felszállás helye volt, s a hol a megtöltött, de még kötelekkel fogott gömb már enyhén lengedezett ; ekkor Charles egyszeriben rendeletet kap a királytól, hogy a légi útról tegyen le, mert nagyon veszedelmes. Nagy a megiitődés, a közönség zúg, Charles közbenjárókat küld a királyhoz, ki végre megnyugszik. A jeladó lövés szól : a léghajósok a gondolában helyet foglalnak, a második lövésre megoldják a köteleket s a léggömb felséges nyugalommal emelkedik a magasba. Az utasok 5—600 méternyire szálltak fel és Páristól kilencz órányira Nesle sikján leereszkednek. Róbert szállt ki elsőnek, de az ez által 70 kilogrammot köny- nyebbült gömb a legnagyobb sebességgel röpült fel, a visszamaradt Charlesszel Találmányok könyve. ITT. |Q de ígérte, hogy két halálra ítélt gonosztevőt megkegyelmez, ha ily útra szánják el magukat. Ez utóbbi a bátor léghajóst hangos kifakadásra készté. «Mért bírják», úgy-
