Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A léggömb és léghajózás
A léggömb története. 69 valami könnyű burkolatba, ez fölemelkedett, de csakhamar leesett. A füsthöz folyamodtak, de a dolog így sem igen sikerült. Ekkor ismerkedtek meg Priestleynek a különböző légnemekről írt új munkájával, mely az akkoráig még ismeretlen gázokról sok fontos fölfedezést tartalmazott. Azt kapták fel belőle, hogy különösen az oly könnyű hydrogénnel érhetnének el sikert; de az ő papirosgömbükből az csakhamar elillant, azonfelül készítése akkoriban igen költséges volt, de meg tulajdonságai sem voltak még eléggé ismeretesek, miért is ebbeli kisérleteikkel ismét felhagytak. Visz- szatértek a gőzfejlesztéshez, de ez ízben abból indulva ki, hogy, ha nedves szalmát s darabolt gyapjút együtt elégetnek, «villamos» gőz fog képződni, melynek talán nagyobb lesz a hajtóereje. Ezt üres tafotta-gömbbel fogták fel, melyet alsó nyílásával a meggyújtott tűz fölé tartottak s most gömbük csakugyan felszállt, mindenesetre csak azért, mert nagyobb sűrűségű burkolatot használtak. A léggömb elve ugyanaz, mely a léghólyagot a vízben fölhajtja; fajsúlyúk különböző volta. Ha hydrogénből, a mely 14-szer könyebb a légköri levegőnél, hólyagot csinálunk, vagyis azt üres, felül zárt gömbbe ömlesztjük, ez természetesen a földről föl fog emelkedni. Ugyanezt a hatást érjük el akkor is, ha a gömbben levő levegőt könnyítjiik meg, a mi ennek fölhevítésével eshetik meg. A meleg a testeket kitágítja, s e tény, habár teljes ismeretének hiján, a Montgolfier testvéreket kísérleteikben eredményre vezette. A túdósok figyelmeztették őket, hogy a villamos füstről ápolt nézetük tévedés, s hogy a hajtó erő pusztán a hő által hígított levegőben rejlik. Saussure azzal bizonyítá ezt nekik, hogy a gömb belsejébe vigyázattal bedugott egy veresen izzó vasrudat;a gömb ez által is emelkedett, habár semmi-féle «villamos» füst nem alkalmaztatott ; ők mindamellett ragaszkodtak első sikerült kísérletükhöz és további kísérleteiknél is mindig használtak ama keverékből valamit, a mi természetesen nem ment füstgomoly nélkül végbe. Első nyilvános kísérletüket Annonayben 1783. jun. 4-én tették. A gömb papírral bélelt vászonból való volt, 12 méter átmérővel, 219 kilogramm súlylyal birt és 200 kilogramm terhet birt meg. Jelentékeny magasságra emelkedett 10 perez alatt s a városkától egy harmadmérföldnyire esett le. A nézők ezrével tódultak e még sohasem látott látványhoz és végtelen örömmel fogadták ezt az új találmányt. A párisi akadémiához jelentés ment e kísérletről, s az egy bizottságot küldött ki a dolog megvizsgálására. Ennek tagjai voltak: Larochier, Cadet, Condorcet, Desmarets, Bossut, Brisson, Leroy s Viliét. A csudának gyorsan hire ment Francziaországban, s azon túl s természetes, hogy a párisiak is élvezni akarták az új látványt. Anélkül, hogy a tudományos akadémia véleményét bevárták volna, magánúton összeraktak 10,000 frankot, elnököt választottak, ki két ügyes mechanikust, Robert testvéreket, a gömb készítésével és a fizika hírneves tanárát Châtient a vállalat vezetésével bízta meg. A dolognak azonban bökkenője volt. Bírták ug)7anis az annonayi történtek részleteit az ott fölvett jegyzőkönyv nyomán, de nem ismerték a Montgolfierék használta gázt, mert ezek ezt titkolták. Charles erre eltökélte, hagy a hydrogént alkalmazza. Az oly anyag, mely a légköri levegőnél 14-szerte könnyebb, jóval több hatást ígért, mint ama ismeretlen gáz, mely állítólag fél annyi súlyú volt. Ahydrogén készítése azonban akkoriban sok nehézséggel járt. Alig is ismerték. Eleddig csak kicsiben készítették s most 40 köbméternél nagyobb tömegével készültek egy gömböt megtölteni. Még a tudósok is tartottak nagy gyúlékonyságától. Charles mindamellett győzött. Előbb még ki kelle eszelni az előállításához való készüléket, és sok hányás-vetés után végül ebben állapodtak meg. — Vasreszelékkel s vízzel megtöltöttek egy hordót, melynek felső fenekén két luk volt ; az egyikbe bőr tömlő volt dugva, mely a gömbbe
