Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Légsúlymérő és feszülésmérő
ságát 10—12 mérföldre teszik, ez körülbelül annyi, mintha egy nagy teke körül egy vékony késfoknyi vastag réteget képzelünk. A 76 centiméter magas kéneső-oszlop egy négyszeg centiméternyi átmérővel 7-5 kilogramm súlyú ; épen ennyit nyom a 10 méter magas vizoszlop hasonló átmetszettél, s mivel a levegő, mely e harántmetszetre nyomul, egyensúlyba tartja az ily súlyt, az olyan légoszlop, mely a föld szinéröl a légkör legvégső határáig terjed, s hasonló képen egy négyszeg centiméternyi harántmetszésü, szintén 7-5 kilogramm súlylyal bir. A levegő nyomása egy négyszeg centiméterre 1 kilogramm 0*033 gramm (1033 gramm), a négyszegméterre tehát 10*330 kilogramm. Egy négyszegmérföldnyi területre e szerint 13,500 millió mázsa nehezül, s ez egész légoczeán súlya összességében tesz 124-,741 "755,000',000,000 mázsát. Mivel, mint láttuk, lényeges befolyással van az, mily magasságban méretik a légkör, az összehasonlítások kiinduló pontjául az a nyomás vétetik, melyet a légkör a tenger tükre vagy partjain gyakorol. Magasságmérések. A Torricelli-féle cső egy egykorú iró följegyzése szerint már 1643-ban használtatott Toskánában a hegyek magasságának mérésére. Az okszerű eljárás azonban néhány évvel későbbi időből való. Pascal 1647 végével saját kísérletei megvizsgálása s újabb megfigyelések czéljából egy rokonát, Périert, a Torricelli-féle csövei felküldte az Auvergneben Clermont város közelében fekvő, 1400 méter magasságnyi Puy de Döme hegyre, hogy ott észleleteket tegyen. Périer azonban kísérleteit csak 1648 őszén kezdhette meg, mivel az időkben az ilyesmi még sok bajoskodással járt. Egy szép napon a ferencziek kolostorának kertjében a Torricelli módjára a légnyomást a kéneső-oszlop magasságával mérte, s azt tapasztalta, mint az természetes is, hogy a két kiilömböző csőben egészen egyenlően 26 hüvelyk 372 vonal (párisi mérték szerint). A két cső egyikét visszahagyta a kertben megfigyelés alatt, hogy a kéneső-oszlop növekedése vagy fogyása idő szerint meg legyen határozható. A másikat magával vitte a Puy de Döme ormára. Itt a kísérletet ismételte s ime a kéneső felső tükre nem állt már 26 hüvelvk 372 vonalon, hanem csak 23 hüvelyk 2 vonalon az alsó tükör felett. «E kísérlet» mondja Périer, ((mindnyájunkat csudálatra s ámulatra ragadt; csak úgy liüledeztiink belé, s a kísérletet, magunknak elégtételt szerzendő, azonnal ismételtük ; még ötször vettük foganatba a hegytetőn a legeltérőbb viszonyok között, majd letakartuk a készülékét, majd lefödtük, kiilömböző időkben, majd szabadon a szélben, majd attól óva s — mindig egyazon eredménynyel.» Lejövet a hegyről ennek orma és a kolostor kertje közt még egy észlelésre megállapodott ; itt a kéneső-oszlop magassága a csőben 25 hüvelyket mutatott. Mikor leért a kiinduló pontra s szemügyre vette a hátrahagyott műszert, azt látta, hogy pontosan megtartá a régi álláspontot: 26 hüvelyk, 372 vonal kéneső magasságot, s hogy a másik, a Puy de Dóméról lehozott készülék szintén előbbi állásával bir. Az oszlop megfogyott magassága tehát a kiinduló pont fölé való emelkedésnek volt következése, s mint azt a fizikusok már akkor helyesen megítélték, a megfogyott légnyomásnak következése ama nagyobb magasságban. A rá következő napon Périer uj kísérletbe fogott ; előbb a legmagasabb városrészben fekvő magánházban, közel a Notre-Dame templomhoz, aztán a templom tornyán. S még az aránylag csekély emelkedésnél is észrevehető volt a légnyomás csökkenése a kéneső-oszlop csekélyebb magasságán. A Clermontban tett megfigyelések tökéletesen igazolták Torricelli s Pascal következtetéseit. Périer azt találta, hogy 7 toise (franczia öl) emelkedésnél a kéneső-oszlop mintegy 72 vonalnyit, 27 toise magasságnál 272 vonalnyit, 150 toisenál 1572 vonalnyit s 500 toisenál 3772 vonalnyit esett. Találmányok könyve. III. 8
