Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Gyanták, firniszek és lakkok
264 Gyanták, firniszek és lakkok. a legfontosabbak : a lenolajfirnisz, kopálfimisz s kopallakk s tábláslakkfimisz, boros- tyánkőfirnisz, dammarfirnisz, szandarakkafimisz, masztiksfirnisz, aszfaltlakk, kaucsuk- és guttapercsafirnisz s a nyomófesték. A lerwlajfirnisz a lenolaj befőzése által készül, melyet azonban eleve sósvízzel nyálkás részeitől meg kell tisztítani, s fövülése közben is szorgalmasan le kell róla fölözni. Fémedényben a firnisz sötét színt ölt, agyagosban azonban színtelen marad. Hogy a firnisz hamarosan száradó tulajdonsággal bírjon, rendesen ólomsókat adnak hozzá. A legjobb szikkasztó (siecotivum) a manganoxydul, melyet újabban minden gyorsan szárító olajfirniszhez adnak. A lenolaj helyett más száradó olajok is alkalmazhatók firniszkészítésre. Igen tartósnak, a legkeményebbnek s legfényesebbnek tartják a kopálfirniszt, mely a keletindiai s chinai hymenaeafák gyantájával készül. Ez vagy terpentinolaj s zsíros olaj keverékében oldattatik fel, miután előbb megol- vasztatott, vagy porítva borszeszben kopállakká dolgozzák fel. Még tartósabb azonban a borostyánkőfimisz, mely épen úgy készül mint a kopálfirnisz ; de az olvasztatlan borostyánkő számára még mindig nem találtak oldószert megolvasztva pedig mindig barna színt ölt. A táblás lakkfirnisz (Sellakkfirnisz) a keletindiai lakk-szinbogár termékéből lesz. A nevezett bogár kiilömböző fákat és cserjéket megfúr, a kibugyogó nedvvel tokot képez maga körül, a mely megmerevül ; miután e rovar átalakulása bevégződött, elhagyja házát s benn hagyja bőrét. Mások állítása szerint a nedv csupán izzadmánya a nőstény lakk-színbogárnak. A megmerevedett tok képezi a mezgelakkot melyet évében kétszer, februárban s augusztusban meggyüjtenek, t. i. ágastúl levágnak, ez esetben rudas lakk a neve. Ha az ágakról lehorzsolva gyűjtik, akkor szemes lakknak nevezik ; éhből lesz olvasztás, tisztítás s szűrés után a nagyobb darabokból álló lepénylakk s a kis vékony csészealakú vörösbarna vagy narancssárga táblákból a tábláslakk. Ez egyike a legfontosabb lakk-anyagoknak, mivel firnisznek, asztalos politurának, épúgy a pecsétviaszgyártáshoz nélkülözhetetlen. Csak borszeszben oldódik fel. Ha ez oldatot állati szénnel vagy chlormészszel kezelik, fehéríthető vagy szinteleníthető a táblás lakk. A táblás lakkfirniszek könyvkötő lakknak s aranylakkfirnisznek is használtatnak. A dammargyanta olcsó színtelen, a szandarakka_ s masztiksz merev firniszt adnak. Az aszfalt lakk, mely úgy készül, hogy lenolajat, könnyű kőszénkátrányolajat, terpentinolajat vagy benzolt kevernek az olvasztott aszfalthoz, kivált vasárúk lakkozására használtatik. Végül a nyomó festék, melyet könyvek, kőnyomatok stb. nyomására használnak nem egyéb mint igen sűrű, gyorsan száradó olaj firnisz, mely igen finom osztatú korommal vagy szénnel kevertetett össze. A könyvnyomásnak szánt festékhez mulhatatlanúl még szappan is adandó, hogy a nedves papiros a betűkről tisztán le legyen vehető. A lakkozás mesterségében a japánok felülmúlhatatlanok, a chinaiak ebben mögöttük elmaradnak, de ezek lakkozó munkáját az európai szintén nem tudja elérni. Az angolok, melyek a lakkozást «jappaning»-nek s minden finom lakk-árúczikket «japanned goods»-nak neveznek, hogy mintegy jelezzék, kik voltak mestereik, azok után még legtöbbre mentek s jelenleg Birminghamből oly lakk-czikkek kerülnek, melyek a japámhoz közel járnak. A valódi japán lakk sohasem veszíti el fényét, nem pattan meg, ha mindjárt a vele mázolt darabot meg is hajlíijuk s ellenáll a legártóbb befolyásoknak ; így pl. vannak lakkozott fa théatálak, tányérok stb. a melyeken a fővülő víz semmi nyomot sem hagy hátra. A japán lakkok anyaga s a mázolásnál követett eljárás még teljesen ismeretlen. A pecsétviasz. A mezgelakk vagy tábláslakk fő anyaga a pecsétviaszgyár- tásnak, a mely a ma divatos ostya s arabmezge mellett is még igen jelentékeny iparág. Az ó-korban a pecsétviasz teljesen ismeretlen volt ; valószínűleg fa vagy fémfestékkel
