Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
A töltőzó' vagy szabályzó kályhák. 251 lás elrendezésében áll. Az által, hogy a hőlég aránylag szűk, de nagy számú csöveken vezettetik fölfelé, nagy fűtőtér s tehát a meleg jobb kihasználása van elérve. Abban a mértékben, a mint az elégés előhalad, süpped alá a töltöző hengerben a tüzelék. Hogy ha e kályhát még pallásttal veszik körűi, hathatós légfűtőkályhává is lesz, sőt szellőztető kályhakép is hathat, ha a levegőt a palást alsó részébe tolulni kényszerítjük, de természetes, hogy ily esetben gondoskodva kell lenni arról, hogy rósz szobalevegő nyílásokon kifelé el is vonulhasson. Más ilynemű kályhákban, pl. a Cordes-féle szabályzó-kályhában, a tűzhöz férkőző levegő előbb kimelegíttetik az által, hogy előbb kényszerítik a samotta-kövek- ből rakott tűzszekrényt körűlnyaldosni, mielőtt a tüzelőkhöz vezető rácson áthalad. Ez által oly hőmérsékletűvé tétetik, mely a gyors s teljes elégés előmozdítására igen hasznos. Hasonló hatás érhető el azokban a már említett töltözőkben, a melyekben az elégés felülről lefelé halad. Ilyen a 137-dik ábrában keresztmetszetben bemutatott Rist-Kustermann-féle úgynevezett szabályozó töltöző kályha, melynél a palást s töltöltöző edény külön látható. Az a a öntöttvasú hengeres palást alúl hosszúkás hasadékkal van ellátva, a melyeken a hideg szobalevegő beomlik s ismert módon a b b tulajdonképi tűztér s a külső burok közt felszáll, itt kifűlik s a palást áttört fedelén a szobába árad. A d szintén hengeres töltöző edény fülénél fogva kiemelhető vagy beilleszthető, s alsó szé lével a palástból kiálló négy t sarkallón nyugszik. A henger belsejében van a rács, a mely három külömböző magasságban állítható be, a mint az az ábrából látni való. E külömböző rácshelyezések lehetővé teszik, hogy a fűtés hosszabb vagy rövidebb időre rém deztessék be. A töltöző edény fenekén van az e kúpos nyilás, melyben keresztül a szobalevegő a rács alá kerül a szerint, hogy a k szelepet egy egyszerű szerkezettel (a mely a paláston ?«-nél egy kúlcscsal szabályozható) e kúpos nyilástól többé-kevésbbé eltávolítják vagy pedig egészen elzárják. Ahamú a mely a rácson áthull, e kúpos nyilás körré gyűl, de mivel a rács fölötte nem áll egyes rudakból, hanem zárt lapot képez, nem eshetik e nyílásba, Ha a tüzelék fölemésztődött, a töltöző edényt kiemelik, a hamút kiürítik s újból megtöltik szénnel. A töl töző kapcsolata a palásthoz erősített R füstcsővel igen egyszerű s eléggé világos az ábrából. A szénen, a mely a füstcső nyílásán kissé felül is emelkedhetik, faforgácsból tüzet szítanak, és, miután felül zárógyűrtík- kel a kellő elzárás megtörtént, megnyitják a szellentőt ; ez utóbbi által azégéstöbbé- kevesbbé siettetik, tehát a szobában a meleg fokoztatik vagy csökkentetik. E kályhaszerkezetek lényes kiválósága abban áll, hogy a fűtő anyagot nem kell a szobában berakni, sem a hamút stb. a szobából kihordani, továbbá hogy az égést egyszerű szellentővel szabályozhatni s hogy a legolcsóbb tüzelőanyagot vagy ennek hulladékát is fel lehet bennök használni. Ez utóbbi körűlállás különösen ajánlatossá teszi e kályhákat. Kísérletek kimutatták, hogy mintegy 100 köbméternyi térfogatú helyiség kifűtésére napjában legfölebb kétszer kell megtölteni ilyen kályhát, a mely az alsó rácsig mintegy 10 kiló kőszenet fogad magába. Nálunk az imént leírt kályha kevésbbé ismert, de annál inkább a Meidinger- féle, mely mint széntakarító ebben a drága világban egyre szélesebb körben nyer alkalmazást s a házépíttetőknek különös figyelmét nagyon megérdemli lakóik érde32* lo6. ábr. Wolpert-féle töltöző kályha.
