Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
légjárós kemenczékben kitűnő tüzelő, mert a hozzájáruló oxygénnel szénoxydgázt, képez, a mely kévéssé világító lánggal ég ugyan, de jelentékeny hőt fejleszt. A kereskedésben e nevek alatt előforduló szénnemek : pala-, szurok-, kannel- szén ily tökéletes átalakulást még nem szenvedtek. Az élő növény alkotó részeiből még magukban foglalnak egy csapat hydrogént és oxygént, s ezen alapul világító gyártásra való alkalmas voltuk. E különleges czélra való tekintetből azonban valamely szén egyéb tulajdonságai is tekintetbe veendők. Némely szén t. i. mint a palaszén is, a hevítés alatt szétpattan s megbomlik a nélkül, hogy meglágyulna, vagy mint mondják összesűlne ; az ily szén a gázgyártásra a legkevésbbé alkalmas, mivel bomlása mindig egyenetlen. Ellenben azok a szénfajták, melyek a hevités alatt elmállanak, kitűnően alkalmasak, miért is kiválókép vétetnek párlalás alá. Sőt az ily kőszenet, mely az említett tulajdonságot nagy mértékben bírja, más ellenkező tulajdonságú szén rádásolásával igyekszenek alkalmassá tenni, miért is az adalék czél- szeríi összeállítása, az űzendő nyersanyag helyes elegyítése fő feladata a gázgyártónak, annál inkább is, mivel a belőle előállítható gázok tulajdonságaikra, világító erejükre stbre nézve igen kiilömbözők lehetnek. Némely gázfajták igen nehéz, szénben dús gázt adnak, mely sötét, könnyen kormozódó lánggal ég, más szenek ellenben párlalás által, melyek aránylag túlosan gazdagok hydrogénben, csak kevéssé világító gázt eredményeznek. A legnagyobb világító erőt tehát összetétele szerint a kettejök közbűi álló gázt fejtené ki, s hogy ilyen álljon elő, már párlalá- suk előtt elegyítik össze a szeneket a kellő arányban. A maradék, mely a párialó edényekben hátramarad, likacsos puffadt anyag, majdnem, tiszta szén s csak ásványi hamu alkotó részekkel van elegyülve, melyek a kőben elillannak. Ez a maradvány koksz néven ismeretes. A kokszot likacsossága, melynél fogva a levegő nagy hozzáférkező terű letet nyer, kitűnő tüzelő anyaggá teszi, melynek előállítását másutt külön gyárak fő feladatuknak tekintik. A kokszégető kemenczék magától érthetőn csak nagy kőszénbányák közelében működhetnek, a hol súlyos és gyakran egyébként nem is értékesíthető nyersanyagot becses s kisebb szállítási költséget okozó termékké változtatják. Különösen s nagyban űzik a kokszégetést Angliában. Valamint a faszenet a levegő kizárásával a fa hevítése által nyerni, a kokszkészítés sem más, mint száraz párlalás, s a hol az a közben fejlődő gázokat világítási czélból haszonra tudják fordítani, két iparág haszonnal köthető össze. A gázgyárakban a kokszeladásból eredő jövedelem mindenesetre jelentékeny számot tesz ; kevésbbé jő számba a kokszégetönél a gáz értékesítése. Gyakran teljesen haszonvétleniil engedik elillanni, de újabb időben, ha egyébre nem tudják fordítani, visszavezetik a tűztérbe s legalább hőfejlesztésre használják fel. A kokszégetésnél követett eljárás a következő : Az első az, hogy arra való szénfajokat választanak, megmossák s összeelegyítik egymással. Mivel pedig a szén rondítói közűi leginkább a kéntől kell tartani, azon igyekszenek, hogy azt mennél tökéletesebben kiűzzék. E czélból a kokszolást boltíves kemenczékben végzik. A kőszenet ezekben hevítik, részben kiégetik. E kemenczék sorban állnak, tűzálló téglákból építvék s rövid kürtökkel vannak ellátva, a melyekből a góczon a mosásból kikerült azon nedvesen kigyújtott szén vöröskék lángja kicsap. Minden 24 órában új 220 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak. 116. ábra. Kokszégető kemencze (átmetszete s homlokzata).
