Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
jobbról balra tart, aísu szellentők bezárulását eszközli, ellenben megnyílnak az s és v szellentők. Az s szellentőn keresztül a dugattyún felül álló olaj I térbe sajtolódik, v n keresztül pedig az olaj tartóból épen annyi olaj szivódik a IV. szakaszba, a mennyi I-ből a szállócsőbe jutott. A dugattyú lementében (azaz balról jobbra haladtában) a szellentők játéka fordított, az előbb megnyílt s és v zárulnak, ellenben megnyílnak t és u, még pedig u uj olajat szí az olajtartóból, í-n keresztül azonban megfelelő meny- nyiségü olaj vezettetik I-be s ezzel a kanóczhoz. Ha a dugattyú járása akképen van szabályozva, hogy a szállócsőbe mindig a láng fogyasztását fedező olajmennyiség sajtolódik be — s ,ez könnyűszerivel érhető el — az egyenletesen maradó világosság biztosítva van épen úgy, mint a palaczkos lámpánál, de teljesen mellőzve van az olajtartó vetette árnyék, mivel a Carcellámpánál az olajtartó óramfívestűl a lámpa lábában van elhelyezve. Ha a Carcel-lámpának nem lett volna oly nagy az ára s ha óraművét nem kellett volna időnkint javíttatni, sokkal inkább elterjed. De így többé kevésbbé fényűző czikk maradt s teljesen feledségbe ment, mikor Franchot Páris- ban 1837-ben feltalálta a modérateur-lámpát. Ennél az olajtartó szintén a lámpa állványában van, de az olaj hajtója nem óramű, hanem nyomó-rugó, mely lassankint egy dugattyút nyom le s ez által az olajat egy szállócsőbe fölfelé sajtolja, a mely kanócztokban végződik. A 112. ábra ily lámpa átmet- szetét mutatja. A fémből való burkolatba be van forrasztva az a olajtartó, a mely egyszersmind a h dugattyúnak köpüjeül szolgál. A dugattyú lapos korong, melynek széle bőrkarimás, hogy légzáróan járjon, de mely egyszersmind szellentőül is szolgál. A dugattyúval kapcsolatos a sárgaréz dugat tyúrúd, mely hosszának jó részében fogas, melybe a d csavarkúlcs által forgatható hajtókerék fogai fogódznak. Ezzel a dugattyú fölfelé húzható. Lefelé a dugattyút a tekerősrúgó nyomása hajtja, mely a dugattyú s a lámpa hengeres oszlopának felső vége közé van illesztve. E rugó a dugattyút le birja szorítani az olajtartó talpáig anélkül, hogy teljesen kinyúlna. A lámpa töltetlen állapotában a dugattyú a fenéken nyugszik. Ha a lámpaoszlop felső végében levő tölcséren olajat öntenek belé, az a h dugattyú fölött gyűl meg. Már most, ha ez a d csavarintása által fölfelé liúzatik, a dugattyú maga s az olajtartó feneke közt légritkított tért igyekszik teremteni, a külső légköri nyomás tehát az olajat a dugattyú bőrkarimája mellett lefelé szorítja, a míg az összes olaj a dugattyú alá került. Mihelyt a d kulcs szabadjára van hagyva, a rugó, mely a dugattyú fölemelése által összesajtolódott, azonnal nyomást gyakorol a dugattyúra és ez ismét az olajra. A dugattyú bőrkarimájára viszont az olaj gyakorol nyomást, nekiszorítja az olajtartónak úgy, hogy ez utón semmi olaj a dugattyú fölé nem juthat. Az olajnak e szerint csak egy kijárója van, a lámpa közepén a dugattyún is átható lenyúló csövön (oldalt külön is adjuk rajzát), a mely felül a lángzóval közlekedik. Mikor a rugó nyomása folytán a dugattyú lefelé indúl, mely mozgást a d kúlcs s a fogasrúd moderálnak, mérséklenek, legelőbb a dugattyú alatt levő levegő áramlik ki a két egymásba tólodó részből álló olaj csövön, de mihelyt az olajcső alsó része az 21.2 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak. 112. ábra. A moderateur-lámpa.
