Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
208 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak, igen egyenletlen hővezetők lévén, hogy ez utóbbi igen gyakran elpattant, megkísértették tehát egy mindvégig üvegből álló, de nyakonszorított hengerrel, az e alak módjára, s az kitartón állta a láng hevét. A bedé légvonatos üvegek csöves kanó- ezoknak vannak szánva, melyeknél a levegő kivülről-belülről férkőzik a lánghoz. Az a egyszerű henger lapos kanócznál is használható. Természetes , hogy a lámpaüveg bősége a láng nagyságától s a kanócz belső nyílásának bőségétől függ, a miről meggyőződhetünk, ha a hengereket fölcseréljük, vagy a kanócz belsejéhez a levegő hozzájárulását az alsó nyilás vagy nyilások részleges betartásával elváltoztatjuk. A lámpa világító erejének fokozására szolgáló három tényező czélszerü egybevetése, összefoglalása, a lámpatechnikának a feladata ; sok esetben, nevezetesen ott, hol nyakonszorított hengerek alkalmaztatnak, a szabályozást többnyire mindenkinek magának kell végezni. Ama befolyás t. i., melyet a nyakonszorítás a légvonatra gyakorol, igen kiilömböző a szerint, a mint a sziikebb rész a láng fölött vagy ezzel egyenlő magasságban van. Fölötte állva megakasztja a levegő hozzájárulását, de egyenlő magasságban kényszeríti a levegőt, hogy bensőén elegyedjék a levegővel, s a mint az által az elégés s ennek folytán a hő beiterjesebbé tesz, ez esetben a légvonat lényegesen erősbül. A gyakorlatban minden lángnál ki kell keresni azt a magasságot, a melyen a szűkület a legnagyobb fényárasztást kelti. Ha a lámpákat oly egyszerű készülékkel látnák el, mely tehetővé tenné, hogy a levegő a láng belsejéhez járulva is megfelelő módon szabá- lyoztassék, a mi talán nagy nehézséggel nem is jár, a világitás lényeges javulást nyerne. Az / légvonatos üveg sajátságos alakja ama elvekkel^ melyeken a szűkű- letes henger szerkezete alapul, nyílt ellentétben látszik tenni. A közönséges olaj lángja nem is fejleszthetné ki legnagyobb világitó erejét ; a kamfin vagy a fotogénnel azonban máskép áll a dolog. A kamfin oly illékony természetű, hogy jó alanti hőmérsékletben elég s szénben dús vegyület lévén oxydálásához jókora mennyiségű oxygént kiván. Tehát mindig nagy láng fog keletkezni, melyet szűkületes hengeren át kellő levegővel nem tehet táplálni. A beáramló oxygén számára sok érintkezési pontot kell teremteni, s ez történik a kamfinlámpánál az által, hogy a csöves kanócz fölé vizszintesen kis fémlapot erősítenek , mely a lángot oldalagosan lenyomja s a beáramló levegő elég tár. Ez által igen nagy világító terület származik, s az árasztott fény sugárzó fehérsége az ily lámpákat igen ajánlatossá teszi, melynek alkalmazása azonban újabban a kamfin drágasága miatt különösen a nagyon olcsó petróleummal szemben, igen korlátolt. A lámpaszerkezeteknek legalább alapvonását kivánván megismertetni, kezdjük meg mindjárt a legrégibb alaknál. A közönséges konyhalámpában, a mécsesben, (mely azonban már a konyhából is kiszorult), látjuk azt megtestesítve. Az antik lámpák alacsony csészealakú s elől orrosan végződő edényből állanak, melyek felül zárófedéltel, hátul hordozásra való füllel vannak ellátva ; az edénybe tétetik az olaj, az orros kiszökelés a bél tokja. E lámpák anyaga bronz vagy agyag volt, s az ásatásoknál számos kerül belőlük felszínre, melyek mindnyáján az ízléses 104. ábra. A lámpaüveg kiilömböző alakjai.
