Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az inga és központfutó gépek
50 Az inga és központfutó gépek. időkben dívtak. Phytagoras mondta ezt ki első, de a stagirai nagy bölcselő hozta fel az első bizonyítékokat ana, hogy az általunk lakott világtest, golyó alakkal bir. E nézet szerint a középponti vonzásnak a felszin minden részére egyenlő nagynak, úgyszintén a nehézkedés gyorsuló erejének mindenütt egyugyanaznak kellene lennie, s ennélfogva a másodperczes ingának is, akár lengjen az egyenlítőn vagy a sarkon, mindig ugyanazzal a hosszasággal kellene bírnia. Egész 1672-ig ezt is tartották, ámbár Newton már korábban kételkedett a föld szabályos golyó alakjában és elméleti okokból azt vallotta, hogy az az egyenlítőnél kidomborodott vagy pedig a sarkokon belapult, a mint ez a későbbi földméréseknél nyilván be is bizonyult. A nevezett évben azonban Richer franczia természettudós tudományos útra kelt Cayennebe (5° éjszaki szélesség alatt). Mikor itt ingás óráját felfüggeszté, azt tapasztalta, hogy az. ámbár Párisban pontosan szabályozott volt, napjában 2V2 per- czet késik. Bár a különböző befolyásokat, melyeket a változott hőmérséklet s egyéb égalji viszonyok gyakorolhattak, a leglelkiismeretesebben számba vette, az inga lengései mégis nagyon lassúk maradtak, s az óra csak akkor járt ismét jól, miután a másodperczes ingát 5A vonallal rövidebbre vette. A legpontosabb vizsgálatok kideriték, hogy ennyivel volt hosszabb az inga Párisban , s ebből következett, hogy a nebézkedés gyorsuló ereje az egyenbtőnél megfogyott, a sarkok felé pedig növekedett. Ennek oka csak a föld alakjának szabálvtalan- sága lehetett, mit már Newton álbtott, s mely szerint az egyenb'tőnek átmérője a sarkokénál rövidebb. Az az óta gyakran ismételt és a legnagyobb szabatossággal s lelkismeretességgel végrehajtott fokmérésekből tudva van előttünk, hogy a földnek ama leghosszabb (egyenlítői) átmérő körülbelül hat mérfölddel múlja felül a legrövidebbet (a sarki átmérőt), mivelhogy az egyik mintegy 1719, a másik csak 1713 mérföldnyi. A földnek alakja, hogy hasonlattal éljünk, a narancséra üt, gömbólyded, kerengő sphaeroid. De az inga, ez egyszerű készülék, nemcsak erre vezette rá a fürkésző elmét, hanem arra is, hogy e tényből következtessen megmérhetetlen idők előtt történtekre : a föld és a vele keringő csillagok keletkezésére. Mert ha a föld alakjáról nyert ismeretünkből kiindulva azt kérdjük, mily környiilállások közt kerekült ilyenné bolygónk tömege, annak a föltevésnek bizonyosságára jutunk, hogy a földtömege egyik alakulási állapotában ttízfolyós volt. A ható erő, mely az ömledt állapotban volt «világcsöpp» tökéletes golyó alakját megváltoztatá, nem volt más mint az u. n. központfutó erő. A központfutó erő. Tudva levő, hogy e névvel illetjük azt az erőt, mely valamely testet, mely folytonosan egy pont körül mozogva, e ponttól távolodni igyekszik. Egy vízzel telt nyílt edényt körben úgy megforgathatunk, hogy a folyadék, még ha az edény nyílása lefelé is van fordítva, nem fog kiloescsanni, sőt ellenkezőleg annál nagyobb nyomást fog gyakorolni az edény fenekére, minél gyorsabb a mozgás. Ha egy lapdát korongra teszünk, (64. ábra), és ezt körben forgatjuk, a lapda nem fog leesni, hanem ellenkezőleg erősen odaszorul a korongra. A zsinegre kötött kő a fej körül forgatva, ketté szakíthatja a zsineget; Dávid parittyájából, a A központfutó erő hatása.
