Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A gyantaszappan. 177 készítenek szappant részint magában, részint gyantával vagy zsiradékkal kevertem A pálmaolaj igen könnyen szappanodik s nyers állapotban sárga, kissé áttetsző szappant ad ; ha előre színtelenítik fehér lesz s igen hasonló a faggyúszappanhoz. A kokuszolaj a szappanodás alatt máskép viselkedik mint a faggyú vagy más zsiradékok. A míg ezek erős lúggal nem lesznek szappanná, a kokuszolaj épen ilyet kiván s a szappanképződés a felhevítésre rögtön bekövetkezik, a nélkül hogy előbb tejes fejemény (emulsio) állt volna elő. Minthogy e szappan sósvízben feloldódik, a sózás itt nincs helyén, hanem a szappant lúgaljastúl a mintákba öntik, a hol mindamellett gyorsan nagy keménységet ölt. Már megemlíttettiik, hogy a kokuszolaj más nyersanyagot hasonló magatartásra indít s hogy ezt a modern gyártás hasznára is fordítja. Dél-Európában szintén egy növényi olaj, még pedig a faolaj szolgál a szappanfőzés anyagáúl. A faolajat a Provenceban, Olasz- s Spanyolországban az olajfa (Olea europaea) gyümölcséből nyerik. Ezt november s deczember hónapokban gyűjtik. Csak a teljesen érett olajbogyók olaja van hijával minden mellékíznek. Déli Francziaországban a faolajat így készítik : Az érett olajbogyókat megőrlik kásává, melyet sásból fonott lapos kosarakba vagy zsákokba, vagy lószőrös zacskókba töltenek s ezekkel együtt a sajtóba tesznek. Az első sajtolásnál nyert olaj a legkitűnőbb s neve szűzolaj (huile vierge). Az első sajtolás után a kása még jócskán tartalmaz olajat ; hogy ezt is kinyerjék, a kását leöntik forró vízzel, mire újra a sajtó alá teszik. A kétszeri sajtolás mellett is még mindig marad olaj az olajpogácsában vagy olaj sonkolyban (grignon). A másodszori sajtolás által nyert olaj szép sárga színű, de nagy a hajlama az avasodásra. A kétszer sajtolt kását még egyszer megőrlik s aztán kisajtoltatik. Az ez eljárás által nyert olaj (utóolaj) alkalmas anyaga a szappanfőzésnek. A szappanodási szer itt réges-régtől fogva szóda, mert még mielőtt a mestersége szódagyártás felkapott, tengeri növények liamújából állították ezt elő. Az olajszappanok gyártása Délen nagyon el van terjedve, különösen űzik pedig régtől fogva Marseilleben és Velenczében, a honnan világszerte szállították. Franczia írók szerint már a 12. században nagy szappangyárak álltak fen Marseil- leben. Legelőbb a növényi szódát használták, melyet Arles táján arra való növények hamujából nyertek, de mikor a szappan kelendősége egyre fokozódott az alkalikus nyersanyagot kénytelenek voltak egyebünnen a külföldről hozatni. Azonközben a velenczei köztársaság élelmes kereskedő népe saját hazájában is meghonosította a 15. században a nyereséges iparágat és mivel úgy a nyersanyagra mint a szállításra nézve a viszonyok kedveztek, azt csakhamar virágzásra hozta. A velenczei faolaj- szappannak ma is jó a hírneve, melyet akkorában szerzett magának. Marseillenek pedig nagy erőfeszítéseket kellett tennie, hogy eredeti elsőbbségét ismét viszanyerje. — A mesterséges szóda behozatala óta Marseilleben a mákolajat is használják adalékúl, a melylyel a mesterséges szódával készült szappan keménységét hárítják el. Azelőtt az olajok közül csak a faolaj volt használatban, utóbb sok más olaj is. Némely gyár azonban, melyek csak első minőségű szappant készítenek, most is csak csupán faolajt dolgoznak fel a zezam vagy földimogyoró olajának hozzáadásával. A. gyantaszappan. A vonógyanta s a fenyűgyanta a forró hőben könnyebben vegyülnek a zsíroknál az alkaliákkal. Ez e módon nyert vegyiilet azonban nem igen mondható szappannak. Nincs összeállása s a beszappanozásra nem igen alkalmas. De egészen más készítmény kerül ki belőle, ha a gyanta közé bizonyos mennyiségű faggyú kevertetik. Ez az úgynevezett sárga gyantafaggyú szappan. Találmányok könyve. IV.
