Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A hús s használata
A húskivonat. 161 részek adják meg s ezek rejtik magukban a tápláló részt is. A kifőzött vagy kilúgozott hús, ha a belőle nyert lé nélkül élveztetik, igen rósz táplálék. Húskivonat. A hús nedve befőzés által sűríthető s száraz alakba hozható, a melyben könnyen szállítható s évekig el lehet tartani. Ha ezt forró vízben feloldjuk oly levest nyerni, a mely a fris húsból nyert húslevessel teljesen egyezik. A gyakorlatban ez eljárás az utóbbi időben nagy jelentőségre emelkedett, a mennyiben ily eljárással tápláló értékét ama roppant húsmennyiségnek, mely Buenos-Ayresben, Mexikóban, Ausztráliában, Éjszak-Amerika sok vidékein stb. majdnem semmi értékkel sem bir, húsban szegényebb országokba juttatva értékesíti. Eddig e vidékek roppant marhacsordái s juhnyájai csak bőrükkel, talán zsírjukkal szarvakkal hajtották hasznot, mert a nagymennyiségű hússal nem tudván hová lenni, elvetették. Dél-Amerikában Liebig ismételt nógatására hozzá fogtak a húskivonat gyári előállításához, mely vállalat 1865-ben küldötte első ilynemű szállítmányát Európába. A gyártelep Uruguayban Fray Bentos mellett van, melyet jelenleg egy angolbelga részvénytársaság bir. E gyártelep főépülete mintegy 2000 négyszögméternyi tért foglal el, melynek vasszerkezetű födele üveggel van borítva. Első tágas csarnoka sötét hűvös s rendkívüli tiszta. Itt mérik a húst s innen sineken beviszik a szomszédos csarnokba, a melyben négy óriási gőzhajtotta vágógép működik, melyek mindegyike óránkint 200 marha húsát bírja összeaprítani. Az elaprított húst a kovácsvasból való «digestor»-okba teszik, melyek mindegyikébe majdnem 6000 kiló fér; ilyen digesztor van vagy 12 a gyárban. A húst itt felnyomatií gőzzel 5 légköri feszültséggel digerálják, szétfőzik, pállasztják. A nyert folyadék csöveken keresztül egy sor sajátságosán szerkesztett készülékbe foly, a melyekben a zsír kiválik a kivonatból. A zsír elválasztok alatt vannak az öntöttvasból való derítőkészülékek 1000 gallon befogadási térrel, s itt a fehérjét, a fibrint s a villósavas magnéziát különítik el. Innen a folyékony húskivonatot gőzszivatyúkkal két medenczébe emelik föl, à honnan, miután előbb megszüretett, vacuum-serpenyőkbe jut és itt nagyon alacsony hőmérsékletben bizonyos fokig bepárolják. A további sűrítés más, jól szellőztetett tiszta csarnokban megy végbe, melynek ajtó- és ablaknyilásai finom dróthálózattal vannak ellátva a legyek s por távoltartására. Itt öt aczélbádog serpenyő áll, melyek aczél korongokkal vannak ellátva s melyek a serpenyőbe lemélyedve, abban a folyé kony kivonatot kavarják. A kivonatot itt pépes sűrűségig párolják s aztán kannákba töltik, a melyekben egész más napig eláll. Ekkor 5000 kiló kivonatot magukba fogadó öntöttvas tartókba öntik s ezeket alulról vízfürdőkkel melegítik ; itt a tömeget «dekristályozzák», hogy egynemű állapotot nyerjen. Ez a kész gyártmány. A gyár mészárosai óránkint mintegy 80 marhát vágnak le, melyeket külön munkások azonnal lenyúznak s húsukat a további eljárásra kikészítik. Fray Bentoson kívül Montevideoban is van ily gyár, melynek gyártmánya az előbbi gyáréval egy minőségű. Hogy ily gyártelepben egy év folyamában mily nagy tömeg hús nyer hasznos alkalmazást, a fönebb leirt berendezésén kívül abból is kitűnik, hogy Fray Bentosbau 1865-ben 30.000 kiló kivonatot készítettek, 1868-ban pedig már fél millió kilót. Minthogy egy ökörből ritkán telik ki több 4—5 kiló kivonatnál, el lehet gondolni a ráfordított szarvasmarha nagy számát, pedig ez még csak huszadrésze a La Platában s Brazíliában évenkint levágott marhamennyiségnek. Dél-Amerikában átlagos számítás szerint 70 millió darab juh s 22 millió szarvasmarha van ; Ausztráliában is jelentékeny számú csordákat tenyésztenek, melyek húsa szintén csak részben használtatik föl. Találmányok könyre. IV 21
