Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szeszes italok
96 A pityóka beczefrézésénél a munkálat más. Miután a pityókák mosás által a földes részektől megtisztíttattak, melyek hozzákeveredése a törkölyeleséget elrondítaná, (a tisztítást, illetve mosást olyan gépen végzik, minőn a czukorgyártók a répákét), megfülesztetnek vagyis gőzzel megfőzetnek. E czélból magas, fennálló hordókba teszik, melyek szorosan záródó fedelüek, a melyekben szintén szorosan zárható nyilás van a nyers pityókák betöltésére. A tulajdonképi fenék fölött rézsen- tesen, egy második likacsos fenék van, mely alatt a gőz a hordó falán keresztül behat. Mihelyt a pityókák megfőttek, a rézsútos szíirőfeneken át s egy mélyen alul levő oldalnyiláson részenkint kiveszik, s azonnal a zúzómalomnak adják át. Ez fa, kő vagy üreges öntött vashengerekből áll, melyek egymásba fogódzó hornyokkal vannak ellátva s a pityókákat teljesen megörüli. Közetlenül a pityókáshordó alatt áll a tulajdonképi zúzókészülék, melyre tölcséren át hull a főtt pityóka, ezeket összenyomja s a zúzott tömeget egyenesen a czefrekádba hullajtja, a melyben az igen finomra zúzott zöldmalátát mintegy 372-szeres súlyú vízzel már eleve jó összekeverték ; minden 100 kiló pityókához 4—5 kiló malátát vesznek. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a maláta a forró pityókaczefre hozzáadása után 62—65° C.-kal bírjon. A munkásnak ügyessége itt abban áll, hogy a maláta csandargásához való víz hőmérsékletét kellően alkalmazza, hol magasabban, hol alacsonyabban, a mint a pityókák gyorsabban vagy lassabban (a mikor inkább kihűlnek) adalékoltatnak. A pityóka adalékolása alatt a tömeg jól megzurboltatik s végül 2—3 órán át veszteg marad. Ez alatt a képződött czukor rovására kevés mennyiségű tej sav keletkezik ; mivel pedig a tejsav az erjedés alatt nem szolgáltat alkoholt, képződését veszteségnek tekinthetnők, ha egyébként nem gyakorolna kedvező hatást az erjedés folyamatára, a mennyiben a czukor bomlását teljesebbé teszi s gyorsítja. Valamint a gabonaczefrénél, úgy ennél is hűtés vagy forró víz hozzáadásával kell a folyadék hőmérsékletét gondosan szabályozni. A pityókát egyéb módokon is dolgozzák fel, de a fentebbi a legegyszerűbb s leginkább is van használatban. A tengeri feldolgozása pálinkafőzés czéljából némileg eltér a gabonáétól s pityókáétól, mit a szemek keménysége s tömöttebb volta tesz szükségessé. A tengerit malomkövek közt finom lisztté darálják s ezt magasabb hőmérsékletben hosszabb ideig vízben áztatják. Ebbe aztán folytonos zurbolás közt gőzt bocsátanak mindaddig, míg hőmérséklete elérte a 60—70° C.-ot. Most hideg vizet adunk hozzá, hogy vagy 10 fokkal lehűljön, s egyszersmind a malátát is belekeverik. A czefre csandargatása s forrózása, valamint az egyéb eljárások a többi pálinkafőzésre használt keményítőtartalmu nyersanyagokéval egyezik. Újabb időben gyakran vegyítik a tengeri darát gabonadarával, sőt készítenek pityóka-tengeri czefrét is. A gabnafélék, a pityóka, a tengeri keményitőtartalmú anyagok, melyekben a szeszes erjedésre a czukrot, mint láttuk, előbb még fejleszteni kell. Az ezt czélzó eljárás természetesen elmarad a czukortartalmú anyagok feldolgozásánál, nevezetesen a mikor a czukorgyárak által szolgáltatott szörplét (melasse) használják szeszégetésre. A szörplét egyszerűen felhígítják, élesztővel 3—4 nap alatt megerjesztik s párlás alá vetik. Még egyszerűbb az eljárás az oly növényanyagoknál, melyek élesztő adalék nélkül magukban is szeszes forrásnak bírnak indulni. Ilyen anyag a czukorrépa, szilva, meggy, cseresznye, berkenye, alma, körte, baraczk, som, kökény, csipkebogyó stb. Nem lehet czélunk, hogy ezek mindegyikével követett eljárást is részletezzük, de fölösleges is, mert egyét leírva, főbb vonásokban elmondtuk a többiét is. Legyen ez egy a szilva. A túlérett szilvát a fákról leszedve, többműre földbe mélyített kádakba gyűjtik s itt fazúzókkal megcsömöszlik. Ekkor befödik s a légjáros héza-
