Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szeszes italok
93 ban igen külömböző nyersanyag fordul elő, azok szertelen termék előállítását teszik lehetővé. A tiszta czukorból, mint már említettük, tiszta alkohol lesz, de költséges volta miatt sem a pálinkafőzés, sem a szeszégetésnél nem jő tekintetbe, s ezek kizáróan a sokkal olcsóbb lisztes növénytermékeket használják czéljaikra, melyek keményítőtartalmát előbb czukorrá változtatják. A szeszégetés hazánkban a legrégibb mezőgazdasági mellékkeresetek egyike s noha újabb időben fontos tényezővé vált az iparos vállalatok sorában is, nem szűnt meg házi ipar lenni, sőt mint a statisztikai adatok mutatják még terjed is; ez arra enged következtetni, hogy a belterjes gazdálkodási rendszer nálunk is egyre nagyobb tért hódít, s hogy mezei gazdáink a szeszégetésből fenmaradó hulladékot, mely becses baromhízlaló anyagúi szolgál, kellően tudják felhasználni. Az 1874-iki adatok szerint a magyar birodalomban 991 gyárilag berendezett s 81.579 gazdasági szeszfőző állott fen, melyek összesen 794.706 hektoliter szeszt égettek. Egész Európában évenkint legalább is.1500 millió liter szeszt főznek, melynek legnagyobb részét meg is iszsza lakossága. Hogy mikor találták ki a «destilálást» a párlálást, arról nem biztosak az adatok. A régi görögök s rómaiak nem ismertek páriáit italokat. Mondják, hogy arab orvosok a 10. században elsők állítottak elő ily párlatot borból, melyet orvosságul használtak. Abulkasem arab orvosnak a 11. századból fenmaradt irata említi föl először e mesterséget. De a módja nagy titokban maradt. Csak a 14. században adta elő Montpellierben Villeneuve Arnold nevű orvos, hogyan készül a borszesz (spiritus vini) a borból párlalás által. Azt hitte a pálinkáról, hogy az töméntelen betegségben gyógyító erejű s hogy vele az életet Matuzsálem koráig ki lehet nyújtani, honnan nyerte «eau de vie» franczia s «aqua vitae» latin nevezetét. Mások azonban a latin elnevezést máskép származtatják; szerintük ez italt kezdetben «Acqua vite»-nek vagy «Acqua di vite»-nek (szőlő vizének) nevezték, s Olasz- vagy Spanyolországból ered. Az angolok állítólag az aqua vitaevei a 12. században ismerkedtek meg. Bizonyos az, hogy a 14. században nemcsak a borból páriáit szesz jött ama név alatt a piaezra, hanem már külömböző összetételű fűszeres szeszt, likőrt, szállítottak külföldre, s hogy a készítés mestersége különösen kolostorokban fejlődött. Miután a borból fejlesztett borszesz előállítása sikerűit, nagyon természetes, hogy egyéb erjesztett italokat hasonló párlalás alá fogtak. S így keletkezett végűi a gabonából égetett pálinka. Mikor azonban a pityóka (krumpli) termesztése egyre jobban terjedt, ezt kapták fel nyersanyagnak. A pityóka t. i. oly dús keményítőtartalmú, hogy egy hold pityókaföld 372-szer annyi alkoholt ad, mint ugyanolyan darab rozsföld. A pálinkafőzéssel, mint mezőgazdasági iparral, mint már fönebb érintettük, igen fontos következmények járnak. A megerjedt czefrének párlalása kihajtja az alkoholt s a lombikban visszamarad a tápláló anyagokkal teli törköly, melyet az e végből tartott hízómarhának, a sörének, adnak eleségűl; a mi ebből nem válik hússá, zsírrá, adja a trágyát. A mezőgazdát ez képessé teszi arra, hogy földjeit jobban mívelhesse, s jókarban megtartsa. Az alkohollal, a mely csak szénből, hydrogénből s oxygénből áll, semmi olyast nem vonnak meg a földtől, mit a légkör azonnal ki nem pótolhatna. A sók ismét vissza kerülnek a szántóföldre. A szeszégetési mívelet az alkoholt olyan folyadékokból egyszerűen kiválaszthatja, a melyekben már benn készen van, mint a borból, sörből vagy csigerből; vagy pedig maga idézi elő az alkoholképzést alkalmas erjesztő szerekkel. És mivel, mint tudjuk, csak a czukor megy át szeszes erjedésbe, ez pedig könnyen képződik keményítőből s bizonyos más növényanyagokból, az eljárás más-más lesz, a szerint, a
