Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
70 A dohány s a többi narkotikus szerek. alkalmazta. A botanika s chemia Nicot első terjesztője iránt azzal mutatták ki hálájukat, hogy a növény tudományos jelölésére (Nicotiana) s a sajátságos, ható anyag elnevezésére (Nicotin) nevét használják. A dohányzást Angliába Sir Walter Raleigh, a Virginiagyarmat alapítója, származtatta el. Rá harmincz év múlva e szokás, mely kezdetben a finom társaságokban honosodott meg, már annyira elterjedt, hogy Európában megkisérlették a dohányt termeszteni. Hollandia már 1615-ben fogott hozzá. A dohányzás mellett a tubákolás is felkapott. A szelencze alkalmat adott a fényelgésre, mert a legdrágább anyagból készült. A tubákolás kezdeményezésének érdeme úgy látszik Francziaországot illeti meg. XIII. Lajos alatt, tehát a 17-dik század első harmadában, már tubákolták a francziák. A termekben, utczákon, templomban egyaránt tubákolták, s a tubák-kinálás szokása is abból az időből való ; a legnagyobb udvariasság s előzékenység jele volt e kölcsönös kinálás. De ha volt a dohányzásnak s tubákolásnak buzgó pártfogója, akadt heves ellenzője is. Törvényhozók, papok s irók mennydörögtek ellene,— de, mint látjuk, a jövőre való minden siker nélkül. Erzsébet angol királynő eltiltotta a tubákolást a templomban a szelencze elkobzásának terhe alatt, sőt I. Jakab könyvet irt e kiirtandó gyom ellen «Misokapnos» (a füstölés ellensége) czím alatt, mely ellen azonban a portugál jezsuiták kiadták «Antimisokapnos» czáfoló iratukat. Ugyancsak ő már a 17-ik század első éveiben nagy adót vetett ki a dohányra, a szükségből erényt csinálva, s megtiltá a virginiai dohánykertészeknek, hogy ne merészeljen egyikök sem évenkint 100 fontnál többet termeszteni. Ez épen úgy nem használt, mint nem a VIII. Orbán pápa 1624-iki átka, melyet csak Incze pápa szüntetett meg (1691 —1700.). Ez csak a Pétertemplomban tiltá meg a tubákolást. Oroszországban a dohányozóknak levágták orrukat, sőt még Keleten is, melynek népeit ma a pipa nélkül nem is tudjuk elgondolni, nagyon fájdalmas büntetéseket szabtak ki (az orr átfúrását stb.) azokra, kik a dohányzás tilalma ellen cselekszenek. Beszélik, hogy Sah Abba, a nagy, ki ama kegyetlen rendszabályt hozta, Perzsia összes előkelőit egy ízben magához hivatta csupán azért, hogy a pipázás szenvedelmét nevetségessé tegye. Mikor mindannyian együtt voltak, Abbas sah pipákat osztatott ki, melyek szárított lótrágyával voltak megtömve, s körbe járva kérdé a dohányzóktól, hogy ízlik nekik Hamadan nagyvezír ajándék-dohánya? Úgy hallja, hogy ez a világ legjobb dohánya. Minden vendég sietett válaszolni, hogy a dohány nagy híre nem túlzott és egy vén pasa, kinek Ítéletére a sah sokat adott, fölkiáltott : « Szent fejedre mondom, még sohasem szívtam ily pompás virágillatú dohányt mint ez itt». Erre azonban a sah bosszúra gerjedve rájuk rivait: «Atkos legyen a termék, melyet országom nagyjai a szárított lóganéjtól sem tudnak megkiilöm- böztetni!» s egy kereskedőt, ki dohányt hozott volt a városba, portékájával együtt elégettetett. Magyarországon korán behozták a dohányhasználatát olasz kereskedők s főképen a már akkorában nagy pipás törökök. Erdély bizonyosan az utóbbiaktól tanulta el a dohányzást, s innen is szivároghatatt át Magyarország keleti megyéibe. De míg Erdélyben Apafy Mihály nagy pénzbírságokat rótt ki használatára (1670., 1683., 1686., 1688-diki törvényekben), s jószágvesztés terhe alatt tiltotta el (1689- ben) termesztését, Magyarországon a dohány élvezetét nem tiltotta semmi, csupán tűzrendőri czélú helyhatósági szabályok tiltják a szabadban való pipázást. Szabad volt tehát a dohány használata s termesztése, mely szabadságnak hazánkfiai vették is hasznát, mert a XVIII. század kezdetén már széltében termesztették, sőt már 1732-ben az udvari kamara a monopóliumot is be akarta hozni Ausztria példájára,
