Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A dohány s a többi narkotikus szerek
A dohány s a többi narkotikus szerek. (A dohánynövény keletkezésének mondája. Átplántálása Amerikából Európába. A pipázás s tubá- kolás elleni tilalmak. A dohány termesztése s elterjedése. A dohánylevél chemiai alkotó részei. A nikotin. A dohány kikészítése : fajtázása, erjesztése. A pipadohány. Szivargyártás. Havannaszivar. A tubák érlelése. — Az opium. Nyerése. Élvezése s élettani hatása. — A hasis, a komló, a koka.) A dohány fogyasztása — a dohányzás, szivarozás, tubákolás, bagózás — a pillanatnyi jóllét egy nemét képezi már ma, s a ki az azt megszokottaktól meg akarná vonni, a legnagyobb izgalmat keltené föl vele. A dohány már nem fényűző czikk, szükségletté vált az, miért is termesztésére a legnagyobb gondot fordítják. A gabnafélékkel, kávéval, théával, czukornáddal, gyapottal osztozkodik abban az uralomban, melyet a növényország az emberiség fölött kivívott. Használata általánossá lett az egész földkerekségen ; az idők változó folyamában hol pártfogoltatva, hol kárhoztatva, a mai kulturális jelentőségre vergődött. A régi jó időkben, így szól a dohányzás eredetét előadó perzsa monda, mikor még mindenkinek annyia volt, mennyit kivánt, Mekkában élt egy fiatal ember, ki oly jó s erkölcsös volt, mint az akkori fiatal emberek szoktak lenni, s minőknek ma is kellene lenniök. Sok kincse volt, de ebből egyet sem becsült nagyobbra, egyet sem őrzött inkább, mint szép, erényes feleségét. De ez megbetegedett s meghalt. Hiába, küzdött lelke egész erejével azon, hogy a fájdalom ne vegyen rajta erőt. Utazásokkal igyekezett magát szórakoztatni, Mekka négy legszebb szűzét vette feleségül, mint azt a próféta neki megengedte. Hiába, semmi sem verhette ki eszéből legszebbgyöngyéuek veszteségét, s a bú láthatólag emésztette élte velejét. E bújában, bánatában eltökélte, hogy fölkeresi azt a jámbor férfiút, a kinek bölcseségét gyakran hallotta dicsérni. Ez mélyen benn lakott a sivatagban egy magános szikla- odúban; a fiatal ember itt fölkereste s a jámbor remete úgy fogadta, mint atya a fiát, a kire büszke. Fölszólító, tárja ki előtte szívét s a mint az ifjúnak buját megérté, azt monda : Fiam, menj feleséged sirjáboz, ott egy füvet találsz, tépdd le, dugdd egy szárba, s ha meggyujtottad, szíjjadd füstjét; ez lesz a feleséged, apád, anyád, testvéred, mindenekfölött okos tanácsadód, lelkedet ez bölcseségre fogja tanítani, szellemedet fölvidámítani». És a hogy a fű csudás ereje megbizonyult, lassankint mások is rákaptak, kik ugyan drága feleségüket mégnem veszíték el ; — vagy talán épen azért. A kékes, lassan gomolygó füst, a gondolatokat a borús jelenből visszavezeti a múlt örömeihez, vagy a jövőt tükrözi a dohányzó szemeiben rózsásnak. A soha meg nem lankadó képzeletet foglalkoztatják az apró felhők, s az emberi szellemet éberen tartják. Sötétben a dohányzás senkinek sem élvezet. Egyébiránt az, hogy a dohányzás a szellemre üditőleg hat, alig lia indított valaha valakit arra, hogy azt mindennapi élvezetéül tegye s hogy az első szívott
