Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A forrázatok
A kávé-ültetvények. 51 az öntöztetést, valamint fiatal korában az óvást a nap közetleniil ható sugarai elől. Mokka környékén Yemenben az ültetvények az úgynevezett kávéhegységen vannak, i—5 mérföldnyire a tengerparttól. Ama hegységek felső részei kopaszok s ebben hasonlítanak a velők átellenes abyszinaiakra ; a hegylejtők lépcsőzetesen vannak megmunkálva s kávén kívül szőlővel s baraczkkal beültetve. A talaj itt súlyos, inkább száraz, fekvése keleti. Az utak mellett, melyek ama hírneves kávéskertekbe vezetnek, számtalan kávégunyhó (mokeija) s ingyenes vendéglő van. Ez utóbbiakban az utazók bizonyos napokon ingyen kapnak «kisert», meleg kenyeret dxu-rából (kölesből), tevetejet s vajat. Az említett kiser Yemenben szokásos ital, mely a kávébogyó megszárított gyümölcslmsából készül ; ezzel a szegény ember beelégszik. A kávébab a kivitelre való (évenkint vagy 8000 bál, egy-egy 300 fontjával). Java kávéültetvényei a vulkanikus hegyek ereszkedőit lepik el, gonddal vannak vízvezetékekkel ellátva, rendes utakkal behálózva s a legtöbb helyütt szép parkültetvényekre hasonlók. Fiatal ültetvények berendezésénél egyes árnyas fákat hagynak állva, többnyire a klárisfát (Erythrina lithosperma B.) Ennek azonban az a baja, hogy dús lombjával nagyon is sok árnyat ad, miért is Szumatrán inkább a dadap- nem (Hypaphorus subumbraus) egy faját ültetik el az ültetvény közzé. Az új ültetvény számára rendesen egy darab kedvező fekvő őserdőt szemelnek ki. A legjobb törzsöket épületfának használják, az apró cserjéket elégetik s hamujuk jó megtrá- gyáza a földet. Ekkor neki fognak a területnek felosztásába rendes kimért ágyakra. A csemetéket négy egész nyolcz láb távolságra eső sorokban ültetik el úgy, hogy a harmadik sor csemetéi az elsővel álljanak szembe. A fris magvakat egész külön ágyakba vetik ; négy hét alatt kibúj a növény a földből s nyolcz hó múlván oly erős már, hogy ki lehet ültetni ; ekkor a magassága 0'5—0'7 méter. Minden különösebb ügyelet nélkül tépik erre ki, mindegyik számára lukat ásnak a földben, belé dugják úgy, hogy fő gyökere tetőirányosan álljon, s körűié a földet meztelen lábbal jól megtapossák. Ha a kellő öntözésről gondoskodva van, vidáman fejlőnek tovább. A gyomot körülök ki kell tisztítani. A második évben a csemeték már 1#5—2 méter magasak, kezdenek virítani s egy-két gyümölcsöt is érlelnek, de csak a harmadik évtől fogva adnak gazdagabb aratást. Majdnem általánosan szokásos, hogy a harmadik évben a fáknak (most már így nevezik) középhajtását s a nem termő hajtásokat lenyesik, hogy alacsony, bokros legyen a növésük s a kuliknak (munkásoknak) meg legyen könnyítve a gyümölcsszedés. A növény sudarát, mely igen gyönge, az ujjnak körmével csipkedik le, a kaczrot erre nem használják. Ezzel állítólag az a jó jár, hogy nem keletkezik seb, mely által rothadás keletkezhetnék. Némely újabb gazda azonban rosznak tartja a nyeső s csipkedő eljárást s azt mondják, hogy a növényt ideje korán fosztja meg erejétől s sietteti elvénülését. A virágzás s gyümölcsözés ettől fogva ugyan folytonosan tartanak, úgy hogy az egész éven át mindig találhatni a fákon virágokat, félérett s egészen érett bogyókat, mindamellett két főgyiijtést tartanak ; az egyik május s júniusra, a másik november s deczemberre esik. Az első Javán a gazdagabban fizető. — Guianá- ban az ágyak 10 méter szélesek s a sorok 2—3 méterre állnak egymástól. Marti- niquen a csemetéket majdnem négy méternyire ültetik egymástól. Ha a fák nagyon sűrűn állnak egymáshoz, a levegő nem járhat el köztük, betegeskedni kezdenek s a gyűjtés nemcsak meg van nehezítve, de szegényes is. Az érett bogyókat gondosan zsákokba gyűjtik ; etjij gyűjtés alatt ugyanazokat a fákat nyolezszor is le kell szedni, mivel a bogyók csak lassankint s nem egyszerre érnek meg. A termésről igen külöm- bözők az adatok. Guianában egy fa termése mintegy 0-7 kilo bogyó, Costa-Ricában M2 kilo, Javán átlag, mint mondják, 5 kilo. (Ehhez az adathoz azonban kétség
