Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az őrlés és sütés
A malomkövek. 17 név alatt. Mikor a mi kezdetleges malmaink a 60-as évek elején mtímalmokká lettek, jó malomkövek után láttak s a hazai szintén jó anyag mellőzésével meg is találták Francziaországban Laferté sous Jouarre vidékén. E malomkövek kvarczból valók és nem egy darabból vannak faragva, hanem több részből összeállítva, melyeket vas abroncsok fognak össze s hézagaik gípszszel vannak kiöntve. Vagy 20 éve Sárospatakon s 10 éve Kapnikbányán is készítnek ily Laferté-féle malomköveket, s rendkívül gondos összeállításuknál fogva helyeket tudtak maguknak kivívni gőz- s műmalmainkban. Hogy a malomkő czéljának megfeleljen, időszakonkint ki kell azt élesíteni vagyis az őrlőlapok kopott vágányait ki kell újítani. E vágányok mint az 5. s 6. ábrák mutatják, különbözőleg vannak elrendezve, hol egyenes vonalúak, hol görbék; az előbbiek gyakoriabbak. Fő feltétel az, hogy a vágányok körhagyók legyenek, azaz ne irányuljanak a kő központjára. Ily helyzetben a két őrlőlap rendszerei mindenütt éles szögben keresztezik egymást s a keresztező pontok forgás közben mindannyian bévülről kifelé haladnak. Ebből nyilván való a vágányok czélja: a szemeket ollósze- rűen metszik s egyszersmind tovább viszik, hogy az őrlemény aránylag rövid időn elhagyhassa a követ, vagyis keredékén kiessék. Azonkívül a vágányok a központ felé 5. ábra. A malomkövek vágásai. 6. ábra. legmélyebbek is s a keredéken lassanként ellapulnak; ennek ismét az a czélja, hogy a kör belső harmadában semmi vagy igen kevés őrlés essék, ide a szem úgyszólván csak benyeletik s a tulajdonkégi őrlés csak az őrlő lapok külső kétharmadában egyre finomodva történik. A közönséges lisztőrlés legszokottabb eljárása az, hogy ugyanazt a mennyiséget háromszorosan, négyszeresen vagy többszörösen felöntik a garatra, mindannyiszor szűkítve a kőnek állását. Minden gabnanemnél az első átjárat derczét ad s csak közepes liszt szitálódik ki. A búzánál rendszerint a héj a derezézés közben már leválik a bélről, úgy hogy kirostálható s már csak a bél darabjaival, az úgynevezett darával van dolog. A rozsnak bele a héjjal szorosabban van összekötve s csak ismételt őrléssel választható el. A második felöntés adja minden környülállás közt a legjobb lisztet, az úgynevezett béllisztet (lisztlángot); a további átjárások lisztje alábbvaló s feketébb, míg végre a rozsnál a korpa, a búzánál a dara maradéka a fekete- vagy utóliszt, marad vissza. A legrégibb őrlési eljárás kétségkívül az úgynevezett parasztra-örlés, mely tulajdonkép épen úgy megy végbe mint az újszerű műőrlés, a mennyiben a gabonát csak egyszeri átjáratban porítja. De kettejök közt a különbség mégis tetemes. Mert 3 Találmányok könyve. IV.
