Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Bevezetés
A szerves savak. 7 vagy mint kénes, villós vagy villósav, vagy pedig, mint a rothadásnál hydrogén- nel vegyülve, mint kén s villóliydrogén válnak ki. Ezek eredeti alakjukba nem térnek közetleniil vissza, s ebben külömböznek a víz, szénsav s ammóniák magatartásától. Szerves vegyületek. A növénynek tulajdonképi testét képezi a sejt- anvag, más néven farost vagyis cellulose. Kifőzött s oldékony alkotó részeiktől megfosztott fürészpor, gyapott, len-vagy kenderrost elég tiszta állapotban mutatják azt. E test csupán szenet, hydrogént s oxygént tartalmaz. A mily fontos gyakorlati szempontból a növényrost ránk nézve, midőn hol mint fa, hol mint szalma, lomb s szövőrost számtalan czélra szolgál, épen oly érdekes tudományos tekintetben is. Mert ez a legkirivóbb példáját képezi az isomeriának ( egy enlő mértékű ségne k) azt bizonyítva meg, hogy ugyanazon chemiai elemek egészen ugyanazon mennyiségarányban vegyülve egymással, mégis teljesen kiilömbözö sajátsággal biró termékeket hoznak létre. Légszáraz állapotban a növényrost 12 atom szénre 11 atom vízzel bir, és ugyanily arányban van összetéve a keményítő, a czukor s a növénymézga. Sejtanyag a növény minden részében van, keményitő, mézga. s czukor annak legnagyobb részében, gyakran ismét egymástól eltérő alakban mutatkozva; így pl. egyes tulajdonságokra nézve egymástól lényegesen külömböznek az arabmézga s a keményítőmézga vagy dextrin, a kristályozható czukor, a mint a czukornádból vagy czukorrépából állíttatik elő, és a növénynyálka, mely ama mellett a növényekben készen található, de a kristályozható czukorból savakkal kezelve is előállítható. Ha már az által, hogy egy elem többé-kevésbbé inkább válik ki, sőt már az által, hogy egyenlő chemiai összetétel mellett csak az atomok változott helyze-- tüek, egymástól annyira kiilömbözö vegyületek keletkezhetnek, könnyen belátható, hogy a szerves testek száma véghetetlenül sokasodhatik, ha az oxygén, hydrogén, nitrogén s szén elemeken kivül még más hozzájáruló új elemek vesznek részt a fejlődésben. S ilyen elemekül ismerjük már a ként s viliót. De számuk még nagyobb, melyek, habár a természetben a növény s állat életczéljaiúl nem is dolgoztatnak fel, a chemia módszerei által a szerves testbe megfelelő vegyületek alakjában bejuttathatok. Nevezetesen kiválók e tekintetben alkalmazkodásuknál fogva a chlor, jód s brom. A növények alkotó részeit vizsgálva, találunk alji jellegű, s savanyú tulajdonságú anyagokat, s tapasztaljuk nemcsak azt, hogy ezek egymással sónemű testekké egyesülnek, hanem hogy az ásványország megfelelő anyagaival is vegyülhetnek, s hogy kölcsönös csere állhat be. Másrészt vannak oly álladékok, melyek a vegyülés iránt közömbösek. Ezek képezik kiválóan azt az anyagot, mely a csudás anyagcserét eszközli; ezek egy némelyikével, melyek a táplálószerek közt jelentékeny szerepet játszanak, részletesebben fogunk alább foglalkozni. Most azonban egy időre fordítsuk figyelmünket a szerves savakra s a szerves aljakra. A szerves savak sok növényanyagból már izük által kiérezhetők. Ha a közönséges sóskát (oxalis acetosella) rágdicsáljuk, vagy az imént kisajtolt czitrom, mezei sóska, borbolya stb. levét megízelítjük, a nyelven határozott savanyú ízt érzünk. A fiatal borból a hordókban üledék csapódik le, az úgynevezett borkő, melyből ha kénsavval kezeljük, sajátságos, savanyú ízű s kristályozható test válik ki, mely minden tulajdonságaiban savnak bizonyul. A neve borkősav, s a borkőben a kálival savanyú sót képez : a savanyú borkősavas kálit. A hogy a borkősav előállítható, azon módon választható ki külömböző növényrészekből, nevezetesen a gyümölcsök nedvéből, más szerves sav (a madársós.-
