Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A gőzgépek föltalálása
312 A gőzgépek föltalálása. anélkül, hogy a henger fémével magával érintkezésbe jönne, áthalad, mi közben, mivel a rúd igen síma igen csekély a súrlódás. A K gőzkazánból (344. ábr.) a gőz DD csövön beront az S térbe, hogy innen a fel-alá járó tolódó-szerkezetek által, melyekkel, valamint a többi fő géprészekkel, alább külön megismerkedünk, majd a köldök fölé majd alá vezetessenek. A gőz első iránya a köldököt lehajtja, a másik ismét megemeli ; ebben áll a könnyen megfogható köldökjárás, éltető szívverése a gépnek mely járatát maga szabályozza, maga látja el magát vízzel s az elhasznált gőzt sűrítéssel eltávolítja. A D gőzcsőben K nál látjuk a fojtó szelepet, mely a szükséglet szerint hol több, hol kevesebb gőzt bocsát a gépbe ; helyezkedését a jobbról a főgerendű fölött látható golyó s szabályzó eszközli, melynek emelkedése nagy sebesség esetén a hf y abc émeltyűmű által ama szelepet inkább zárja, melynek esése a lassúbbá vált járat esetén azt ismét megfelelő részben megnyitja. A főgerendűn fészkel az úgynevezett körhagyó (excen- trik), melynek rudazata a gép túlsó részére a tolódó-köpűig nyúlik el s könyökemeltyűvel a tolódót fel-alá járatja. A hengerben keletkezett köldökmozgás a henger fedőjén keresztül gőzzárosan vezetett köldokrúd által átszármazik a mérleginga módjára mozogható BB' ellensúlyzó egyik végére ; másik végében van a v hajtórúd mely alúl a főgerendű korongját fogja, s így minden teljes köldökjárásban (fel s lejárat) a főgerendűt lendítő kerekével egyszer körbe hajtja. A főgerendűről az ekkép létesített munkaerő futószíjakkal vagy egyéb módon oda vezettetik el, a hol alkalmazni kivánják. A gép alsó részében levő szerkezetek a sűrítésre (kondenzálásra) valók vagyis arra, hogy a már használt gőz vízzé változtattassék. A Z Z terek a medenczék s telve vannak vízzel, melyet az u, n. hidegvíz-szivattyú (W) kívülről folytonosan szerez be. A Qu sürítöben a hengerből jövő gőz lecsapódik, a mint sugárról sugárra betolul. A sűrítő nemcsak hideg vízzel van körülvéve, hanem egy szűrőn belé is ömlik, még pedig bizonyos nyomással, mert a külső víz magasabban áll. A siirítő- beli forró vizet a szomszédos L szivattyú folyton kiszivattyúzza. Ennek légszivattyú a neve, mert levegőt is ki kell takarítania, mely minden vízben van s a hevüléskor abból kiszabadul. A légszivattyúból kiemelt meleg víz egy szekrénybe gyűl, melyből elfolyhat, ha csak a H középső kis nyomószivattyú, a tápláló-szivattyú, innen ki nem szíjjá s mint meleg tápláló vizet a kazánba nyomja. Az utat, melyet e víz bejár, a képen a kazánig követhetjük ; megjegyezzük még, hogy a vízvezeték egy kis szélkazánnal van ellátva, a mely a víz lökésszerű folyását rendesebbé teszi. A gép baloldalán a kazán közelében a körhagyótói idenyuló tolódórúdnak markolatba végző végét látjuk s könnyen fölismerhető, hogyan nyer a tetőirányos p tolódórúd fel-alájáró mozgást az m o n könyökemeltyű által. Ha a gép veszteglésből járásnak indítandó, a könyökemeltyű s a gőztolódó az in markolaton tett rándítással liozatik mozgásba, mire a gép neki indúl s a további kormányzást maga végzi. Érdekes az a géprészlet, melyet a köldökrúd egyenes vonalban haladása czéljára szintén Watt talált fel, ez az úgynevezett eyyenköz (parallelogramm). Minthogy a köldökrúd egy szorosan záruló göngyöleten halad át, tehát nem lóbálódzha- tik ide-oda, s mégis az egyensúlyzóval kell kapcsolatban lennie, melynek végei természetesen körívet járnak be, az egyenes s görbevonalú mozgást közvetítő módot kellett feltalálni, mely feladatot Watt (1784-ben) szépen oldott meg több emeltyű összekapcsolása által (345. ábra). C B és O B két kar vagy emeltyű, melyek O-nél és O-nál csap körül forognak. Ha ezeket a Qu M köldökrúd fel és alá mozgatja, a kipontozott ívet járják be. A közbenső B D, mely könyökszerűen mindkettőt összefogja, a fel-aláj árást nem gátolja mivel mozgékonyságánál fogva a két emeltyű kölMA iviáiiiij fi^iiÉBihBhittÉÉíÉaii
