Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A gőzgépek föltalálása
302 A gőzgépek feltalálása. A gőzgép elve. Annak, liogy adott viszonyok közt a természetben nem minden víz válik gőzzé, a légkör nyomása az oka, mely minden folyadék felszínére nagy erővel nehezül. E nyomásnak a víz felforralásával szegülhetünk ellent, és abban a pillanatban, melyben teljesen le van győzve, a gőzfejlődés nagy élénkséggel megy végbe. A folyadék a benne keletkező gőzbuborékok által erős buzdulásnak indul, forr. A valamely nyilt edényből felszálló gőz feszítő erejének a légkör nyomását kell ellensiílyoznia. Ily módon mindig csak egy légnyomásnyi feszültségű gőzt nyerni. A buzgó vízből felszálló gőz nem forróbb mint az maga ; tudjuk, hogy a vele közlött hő nagy mennyisége rejlik benne s arra képesíti, hogy liasonlíthatatlan nagyobb tért kitöltsön, mint az előtt a víz folyékony állapotban. Ha a gőz ismé vízzé válik, rejtett hője is ismét szabaddá lesz. Ha tehát légüres edényt, mely mondjuk hogy 1700 köbdeczimeternyi térfogatú, 100°-nyi hőmérséklettel biró gőzzel töltünk meg, ez, mint már láttuk, egy légnyomásnyi erővel fogja az edény falát nyomni ; ugyan ily nyomást gyakorol a levegő a külsőre, tehát egyensúly forog fen. Vegyünk immár 5Vs köbdecziméternyi jéghideg vizet s alkalmas készülékkel juttassuk az edénybe a gőzhöz, ez egy pillanat alatt elveszíti feszültségét ; rejtett hője, mely gáznemű állapotban tartotta, a hideg vízzel közlődik, mely ez által magasabb hőmérsékletet ölt. A gőz pedig maga rejtett hőjének vesztével ismét folyékony vízzé lett, és ha a kisérlet jól sikerült, az edény végül 572 köbdeczimeter víz helyett 672-lel bir, de nem fagypontút, hanem forró-hevűt. E kísérletből egyidejűleg többfélét tanulunk. Látjuk először, hogy a gőzben megkötött hőből semmi sem veszett el, hanem hogy szabad állapotban ismét teljesen a forró vízben benn foglaltatik. Mert meg van bizonyítva, hogy egy köbdecziméternyi 100°-ú víznek teljesen gőzzé változtatása épenséggel annyi hőmennyiség kell, a mennyi szükséges arra, hogy 572 köbdecziméternyi 0 fokú víz 100°-ra hevítessék. Továbbá látjuk azt, hogy a gőz miután lehűlés folytán ismét vízzé zsugorodott. 1700 szór kisebb tért tölt be. E szerint az edényben, melyet mindenoldalon zártnak kell gondolnunk, a megsűrüdés után a vízén kiviil még mintegy 1693 köbdecziméternyi tér marad fen, melyben semmi sem foglaltatik, még levegő sem, mert azt már előbb a gőz hajtotta ki. Hiányzik tehát most a belső ellenállás a külső légnyomással szemben s az edény e szerint az egész külső felszínén az utóbbinak a belsőre gyakorlott egyoldalú hatást szenvedi. Ha az edény úgy volna készítve, hogy falának egyik darabja befelé tolulhatna, ez annál nagyobb erővel nyomatnék be, mennél több négyzetdecimeter felszint nyújtana a külső légnyomásnak azaz mennél nagyobb lenne, s ha az edényt alul áthatlan s felül mozgó köldökrúddal zárt tág csőnek képzeljük, az alább tárgyalandó légnyomatos gőzgépet bírjuk benne fő részében. A valamely edényben elszigetelt vagyis vízzel már semmi érintkezésben levő 100°-ú gőz a hő ráhatásával szemben egészen oly magatartáséi mint a levegő s minden más gáznemű test ; a hő minden fokozásánál inkább igyekszik kiterjeszkedni s ennek folytán mindig nagyobb erőhatással támad az edény falának. Ha pedig a minden oldalról zárt edényben víz s gőz foglaltatik egyidejűleg, mint a gőzkazánban, a dolgok kissé máskép állanak, mint az mindjárt kiviláglik. Valamely folyadék forranó pontja, mint már jeleztük, nem egyedül annak természetétől függ, hanem attól az ellenállástól is, melyet a képződött gőzöknek le kell kiizdeniök, hogy szabaddá legyenek. Innen van, hogy a víz magas hegyeken csekélyebb hőfoknál már felforr, mert ott a légnyomás csekélyebb és a légszivattyú alatt már mérsékelten meleg vizet felbuzogtathatunk. Ebből következik, hogy ha az ellenhatások szaporíttatnak, a rendes hevítésnél nagyobbra lesz szükség a forrás előidézésére,
