Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hangszerek
A hegedű részei, 287 324 ábra. A hegedű klasszikus alakja. Velenczében telepedett meg, elszármazott a hegedűkészítés művészete a külföldre. A nevezett mesterek után a hegedű-készítés ugyan élénken űzött iparág maradt, úgy Olaszországban, mint egyebütt, s igen jó, sőt kitűnő hangszerek készültek később is, de az utódok sehol sem tudták elődeik tökéletességének fokát elérni. Ügy látszik, mintha az arányok, a fa megválasztása, az egyes részek szabása, az összeróvás, a bevonat, sőt maga a lakkozás titka, mit mindent ama régi készítők különös ösztöntől vezettetve találtak fel, elveszett. Ama régi hegedűk csak utánzással érhetők el némileg. A hegedűk időjártán javulnak úgy annyira, hogy azok, melyek ma teljesen jóknak mondatnak, száz évvel vagy ennél is több idő előtt talán a középszerűn is alul álltak s viszont, hogy oly hegedűk, melyek kifogástalan szerkezetűk mellett sem érik el a régi hegedűk hangszépségét s teljességét, öt ven év múlván talán igen jeles hangszerekké lesznek. De valamint a bornak, a hegedűnek is meg van határolva legfőbb tökéletességének ideje, mely után hangszépsége ismét fogyatkozik, s innen van talán, hogy jelenleg a Guar- nerio- s Stradivario-hegedűket az ötven esztendővel idősebb Amati- hangszerek elébe teszik. A hegedű részei. Az üres szekrény több darabból van összeállítva. A boltozatos fedőlap lúczfenyüből készül, a fenék fa s az oldalak vagy szélek rendesen jávorfából. A fenék szintén boltozatos, de kevésbbé a fedőnél. A fának s különösen annak, melyből a fenék lesz, a legnagyobb befolyása van a hang szépségére, mert rugalmassága majdnem egyedül adja meg annak teljességét s gömbölydedséget. Áfa évgyűrűinek nagy szabályossággal kell sorakozniok s nem szabad sem nagyon közel, sem nagyon távol lenniök egymástól. Az üres test belsejének hosszában fenyülécz van enyvezve akképen, hogy épen a húrláb bal talpa alatt menjen el. Ezzel a G-húr nyer jó alapot. A diskanthúrokat megtámasztja a húrláb jobb talpa alatt a fedő s fenék közzé tetőiránt megfeszített hengeres fácska, az n. n. hegedű lelke. A fedőn vannak a hangrések vagy az alakjuk után úgynevezett f-likak. A hangképzésre nézve ezek igen nagy befo- lyásúak. A húrok a fedőlapon vonulnak végig; alúl egy kis deszkába, a fogatba vannak beakasztva s körülbelül egyenlő távolnyira vezettetnek a boltozatos húrláb fölött el. A hegedű felső részén egy hosszabb nyél van, a nyak, melynek fölső végében vannak a feszítő szegek. A nyak képezi a markolatot, a melyen a hegedűs balkezével gyakorolt nyomása által rövidíti meg a húrt s ezzel annak hangját tetszés szerint magasítja. A felső végén a nyak csigát képez. A húrok úgy vannak elrendezve, hogy balról esnek a vastagabb, nehezebb, dróttal körülfont mélyhangú húrok, jobbról a magasabban szólók. Balról jobbra a hangolás ez: gdae. Egyébiránt a hangolás nem volt mindig ilyen; Barbella pl, így hangolt: a dfis cis, Lolli így D d a e, Paganini meg : as es bf stb. 325. ábra. A bőgő.
