Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hangszerek
tetni. Ez előbbi lehetséges volt a ezimbalmon és ez.a paviai Bartolomeo Cristofalit arra a gondolatra vezette, hogy a czimbalom e sajátságát egyesíti a klavichordával. S így lett ő a mai zongora alapvetője, megalkotván 1711-ben a ha kell erősen, ha kell halkan szóló fortepianot, melyben az a lényeges, hogy a billentyű emeltyűjét a verőtől elkülönité. E mechanizmust utóbb sokfelé sokféleképen módosíták és módosítják ma is. Ezek előrebocsátása utániássuk e «minden zugban» föltalálható hangszer belső szerkezetét. A külső tok , a szekrény vagy test előállítása tisztán asztalosmunka, s a hang fizikai természetére csekély befolyással bir. A külső alak után főleg két neme vau a zongoráknak: a szárny, s a fenálló zongora vagyis pianino. Mindkettő ugyanazokkal az alkotó részekkel bir. A ráma vagy keret, melybe az összes húrok kifeszíttetnek, minden egyes húr által jelentékeny feszültséget szenved, mely a liármashúrzatú hangverseny-szárnynál mintegy 300 mázsával ér fel. Ily erő törekszik az aggatót és hangolónyerget, melyekben a húrok megerősítési pontjai vannak, egymáshoz közelíteni, vagyis a keret két végét összevonni, a minek folyton ellene kell működniök, mert az engedékenység s legyen az bár csak egy hajszálnyi, már tisztán hallható A zongora s zongoraféle hangszerek. 283 321. ábra. Clavicymbalum 1520-ból. elhangolással járna. Egy jó hangszertől első sorban tudvalevőleg azt várni, hogy a hangolást jól tartsa. Ez alaprészek fő anyagának tehát teljesen kiszáradt fának kell lennie. A levegőn több évig hagyják, mig használatba veszik. Még ekkor is mesterséges meleggel hárítják el belőle a nyírok utolsó maradékát. Keményfából : tölgyet, bükköt, juhart, lágyfából fényűt használnak, A keret t. i. nem lehetőleg nagy darabokból, hanem több vékony lemezből illesztetik össze, s gyakran váltva kemény s lágy faréteget kötnek együvé. Kötőszer a csapokon kivül jó enyv. Időjártán, hogy a húrzatot mindig erősebbre készítők, megfelelő erősítésre is kelle gondolni. A fa harántgyámolt, mely a keretet szétfeszítve tartja, vasból való váltotta fel, kezdetben egy vagy kettő, utóbb több, mig a további módosítás mindig több vasat vont belé az alapba. A húrok aggató peczkéi is vas lapba vannak erősítve. A keretet, aggatót s harántgyámolt egyetlen egy vas darabból is öntik már. Egyébiránt a vasnak tömeges alkalmazása nincs kedvező befolyással a hangra, mely ke- ménynyé s élessé lesz. A zongora lelke a hangfenék. Ez adja a hangszernek a hangot, mert az oly kifeszített s megütött húr, melynek közelében nincs oly test, mely velehangzanék, szemmel láthatólag rezeg ugyan, de a fül keveset vagy semmit sem hall belőle. Csak ha a húr rezgései a húrláb útján a hangfenékbe jutnak, s ennek részecskéi velerez36*
