Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
278 A hang. helyet. Kívülről mindössze ennyit mutat. ;De a belső szerkezet is ennyire egyszerű. A hosszabb csőrészt rúdalakú állandó aczéldelej tölti ki ; a mellül levő rövidebb, vastagabb csőrészben villamdelej vagyis selyem fonatú rézdróttal körültekert orsó van, melynek belső vasmagva az aczéldelejjel érintkezik. A villamdelej előttafönebb említett papiros vékonyságú vaslemezke van kifeszítve. Ezé csudahatású készüléknek egész belseje. Lássuk már most a működést. Ha két ily (P*P) készüléket két telegraf- vezetékdróttal (0) egybekapcsolunk, s az egjűket szájunk elé tartva belészólunk, akkor a másik a hallgató füle előtt a mondottat hangoztatja, még pedig tisztán. Ha már most a hallgató veszi készülékét szája elé, s szól belé, viszontag az előbb szólott fogja a füléhez tartott készüléken hallani a nyert választ. A készülék tehát tetszés szerint halló- s szócsőnek szolgál egyaránt. A két készülék szerkezetének lehetőleg egyenlőnek kell lennie. A vaslemezkét óvni kell a sérüléstől ; essék rajta a legkisebb horpadás — sa készülék nem működik kellőleg. A hangkeltésnek oka a telefonnál a villamosság, még pedig az indított villamosság. Itt nem működik villamos telep, a készülék maga gerjeszti az áramokat. Az előzőkből tudvalevő, hogy a villamtelep galvános árama fonatos dróttal körültekert vasdarabban delejességet támaszt, de viszont az is, ha a delejt fonatos drótú tekercsbe dugjuk vagy kihúzzuk, hogy a tekercsben villamos áram keletkezik, ha mindjárt csak rövid tartamra. Akkor is keletkeznek a tekercsben indított áramok, ha a villamdelejt ahhoz közeh'tjiik vagy távolítjuk. És ezzel vau itt dolgunk. A telefon vaslemezkéjének hanghullámok okozta közelítése vagy távolítása a villamdelejnek folytatását képező aczéldelejhez, a delejes egyensúlyban zavarokat kelt, melyek indított áramok sorozatakép nyilvánulnak. A telefon készüléken hang által gerjesztett áramok a másik készülékre úgy liatnak, hogy a lemezke közelítésére támadt áram a másik készülékét vonz va hasonló közelítésre készti. A mit tehát az egyik készüléken a hang okoz, ismétli a másikon a villamosság. Ha meggondoljuk hány száz rezgés kell arra másodperczenként, hogy egy hang hallhatóvá legyen, ámulás fog el ama szabatosság fölött, a melylyel a villamosság az erre szükséges száz meg száz áramot működteti. A telefon pedig nem csak az egyszerű hangot adja tovább, a mondottat szóról szóra, hanem még a külömböző egyének beszédhangját is meg engedi különböztetni. Teljesen tisztán kivehetni, hogy ki szól 30—40 kilométer távolságban. Bell, a föltaláló maga, 230 kilométernyi távolságra Bostonból North-Conwaybe tudott beszélni. A messzeszóló műszer ma még igen kezdetleges s tökéletlen. De ilyen volt a fényképírás is, mikor még elmosódott képeket adott a Daguerre-féle ezüstlemezeken. Valamint ez évek rövid során a tökéletlen kezdetből a mai fényképirásig fejlődött, nagy jövő áll nyitva a telefonnak is. Jelenlegi alakjában alkalmazható házakban, távoleső szobák közti felelkezésre, nagy gyárakban, a táborban. A most lefolyt török-orosz háborúban az oroszoknak már tett is szolgálatot. A hangíró (fonográf) kétségtelenül korunk legnagyobb nevezetessége. Oly műszer ez, mely hallgatódzik, a mondottat bögyébe veszi, s aztán ezt tetszés szerint, a mennyiszer akarjuk, a szóló beszédhangján ugyanazokkal a hangárnyék- latokkal vissza mondja. A műszer által felmutatott eredmény oly rendkívüli, hogy sokan kételkedve kérdék, váljon a tudósok csakugyan hallották-e már beszélni s nem képzelgés-e az egész. A kétkedők megkapták a feleletet Londonból 1878. febr. 1-jén, s másod ízben rnárcz. 11-én Párisból a tudományos akadémiából; bővebbi felvilágítást pedig szerezhettek az idei párisi nemzetközi kiállításon, hol azt a feltaláló Edison kiállította. Edison amerikai, csak 35 éves, kiről mindeddig csak annyit tudhatott meg a világ, hogy ifjúságban semmiféle oktatásban nem részesült, s mindamellett az általa kieszelt találmányokra 140 szabadalommal bír.
