Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az emeltyű és csigasor
körünkbe kutatni. Annyi bizonyos, bogy alig fejthető ki erő a nélkül, hogy az emeltyű törvénye valamelyes módon ne nyilvánulna benne. Bár mit tegyünk is, izmainkat használjuk hozzá, s ezek az ujjakban, kezekben, lábakban, karokban s minden egyéb tagban mint oly erők működnek, melyek majd egykaru, majd kétkarú emeltyűre hatnak. Az emeltyű elemi gép, melyen a többi majdnem kizárólag mind alapul, és az emeltyű törvénye az egész mechanika alaptörvénye. Eddig alattomban föltételeztük, hogy az emeltyűre működő erők tetőirányosan hatnak az emeltyűkarokra. Ez esetben nem kell, hogy az emeltyű mindkét karja egyenes vonalt képezzen ; mint a 28. ábra mutatja, meg lehetnek azok törve, elhajolva ; az ily emeltyűnek könyök-emeltyű a neve. Ha az erő iránya nem tetőirányosan hat az emeltyűkarra, az erőnek csak az a része jut valóban érvényre, mely az erők egyközüje által az emeltyűkarra derékszögben hatónak nyilvánul. Az emeltyű a gyakorlatban legegyszerűbb formájában csak megszakítva, s nem folytonosan hat. Lehet ugyan vele nagy terheket megmozgatni, de csak kis távolságokra, és ekkor vagy a forgási pontnak kell más helyzetet adni vagy magának az emeltyűnek uj támadási pontot keresni. Az úgynevezett kolostyával (Hebelade, cric à crochet, dumcraft) ez a legkülönbözőbb módon történik. Hogy e készülékek, minőt a 29. ábrában is látni, mily régiek, épen oly bajos meghatározni, mint más egyszerű gépek feltalálását. Egy 1634-ki franczia könyvben «vég nélküli emeltyű» (levier sans fin) név alatt először tétetik róla említés. 29. ábra. A kolostya. 28. ábra. Könyökemeltyű. Az emeltyű folytonos hatását el lehet érni, ha azt valamely forgatható görön- düre erősítjük; a járgány, yayora, matola stb. ilyenek. Minden kávéőrlőn a folytonosan működő emeltyű forgatyuja ; ha a göröndübe egy kar helyett többet dugunk, a fönebb felsorolt készülékeket nyerjük, melyek a gyakorlatban tágas alkalmazásban vannak. A. hengerkerék. A folytonos emeltyű legkiválóbb példája azonban a hengerkerék, melyet legegyszerűbb alakjában a 30. s 31. ábra tüntetnek föl. Nem áll ez másból, mint egy forgatható göröndiiből vagyis hengerből és rá erősített korongból vagyis kerékből, melyek tengelyük körül együttesen forognak csapágyakban. A korong vagy kerék köredéke körül egy egyik végében megerősített kötél teke- rödzik, egy másik pedig épen úgy van a hengerre erősítve. Az előbbi a mozgató erőnek szolgál támadási pontul s a kerékről letekerődzik, az utóbbi pedig a hengerre föltekerődzik s a terhet, melyet visz, megemeli. A győzősségre nézve ugyanaz az eset áll itt be, mintha erő s teher oly kétkarú emeltyűibe hatnának, melynek két karja illetve a b a és b c sugár hosszával bírna (31. ábra). Ha a hengeren levő W súlyt a kereken levő p erőnek egyensúlyban kell tartania, ez utóbbi annyival kisebb Találmányok könyve. III. »
